2023.10.01. 12:00
Történet, amiről egy száz esztendős templomi oltárkép mesél
Kereken száz esztendővel ezelőtt, 1923-ban Pólya Iván, a szolnoki Művésztelep neves festőművésze szép ajándékkal, nagyméretű oltárképpel gazdagította a Vártemplomot. A festmény elődje Szolnok 1919-es román ágyúzásakor semmisült meg, amikor a szétlőtt torony a mennyezet boltozatával együtt az oltárra zuhant, s maga alá temette a régi oltárképet.
Az 1919-ben összelőtt Vártemplom
Forrás: Wikimedia Commons
A románok valószínűleg tüzérségi megfigyelőt sejthettek a toronyban, mert Petneházy Zalán folyamőr törzskapitány közlése szerint a vörösök a közeli Zagyva-torkolatból egy páncélozott motorcsónakról lőtték a túlparti román állásokat. A Gyertyaszentelő Boldogasszony, majd a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt mai Vártemplomot 1822-24-ben építették. Elődjét, a török dzsámiból átalakított és 1821-ben lebontott korábbi templomot egy katona, a törökön aratott nándorfehérvári győzelemben oroszlánrészt vállaló és 1692-ben szentté avatott Kapisztrán Szent János nevére szentelték, de oltárképéről semmit nem tudunk.
Fotó: Beküldött fotó
Az új vártemplom később elpusztult oltárképéről ezzel szemben már beszámol Balyi Jánosnak az „Adatok Szolnok város történetéhez”című, 1973-ban kelt és Kósa Károly helytörténész által közölt kézirata. Innen tudjuk, hogy a román ágyútűztől megsemmisült festmény a Boldogságos Szűzanyát ábrázolta. Pólya Iván is hasonló témát választott művének, s amint azt Hernádi Ferenc templomgondnok megmutatta, a mai oltárképen is a kis Jézust tartó Szent Szűz látható a gonosz lelket legyőző Szent Mihály főangyallal. Mivel a Vártemplom eredetileg katonatemplom volt, így történetét is végigkísérik a harcias ábrázolások, Kapisztrán, majd az egyik mellékoltár Szent György alakja és végül a szintén vitézséget megtestesítő Szent Mihály mind ezt sugallja.
Pólya két és fél méterszer három méteres oltárképét 1923-ban egy hozzá méltó szép kivitelű keretben helyezték el a főoltár fölé. A felül ívesen záródó, klasszicista, részben aranyozott keretre Gacsári Kiss Sándor kanonoknak, a templom egykori plébánosának írása szerint Szolnok városa kétszázezer koronát adományozott. Ez a tekintélyes összeg ugyan már háború utáni inflációs korona volt, de így is szép munkára futotta belőle.
A templomban rendszeresen miséző Hartung Ferenc atya olyan oltárkép előtt végzi szolgálatát, ami feltehetően minden részletében szolnoki mester keze munkáját dicséri. Akkoriban ugyanis számos képkeretező és aranyozó mester működött a városban. Egyiküknek, Urbán Ágostonnak a hagyatékát ma a Damjanich János Múzeum őrzi, s nem kizárt, hogy annak idején ő készítette Pólya Iván alkotásának foglalatát is
