Mácsai Béla 75 évvel ezelőtt már tanított

Béla bácsi egy jászladányi tanyán született, családja azonban kiiskoláztatta.

– A Jászberényi Állami Líceum és Tanítóképző Intézetben szerzett diplomámat 1948. június 26-án vettem át, ennek pedig már közel hetvenhat esztendeje – válaszolt kérdéseinkre a múltjával kapcsolatban Béla bácsi.

– A pedagógusi pályámat az alsószászbereki iskolában kezdtem 1948 szeptemberében, ahol a másik tanító a későbbi feleségem volt. Besenyszögnek akkor kilenc tanyasi iskolája volt. Az igazgató kerékpározott a Jászladány és Szászberek közötti úton. Meglátta apámat, aki az út mentén a teheneket legeltette, s kérdi tőle: „Bátyám, hát végzett-e már a fia?”. Apám meg válaszolt, hogy igen, s itthon van. Az igazgató pedig mondta apámnak, hogy hamarjában küldjön be engem hozzá. Bementem, s kérdi tőlem, lenne-e kedvem Alsószászbereken tanítani. Így kezdődött a pályám – emlékeztettük a régmúltra az idős pedagógust. Aki kezdetekben, a feleségével közösen ketten tanítottak több mint száz diákot.

Mácsai Béla 1954-től a tiszavárkonyi iskola igazgatója lett, tizenkét éven keresztül. Ezután, 1966-tól a Járásnál dolgozott tanulmányi felügyelőként, majd a Szolnok megyei, később városi tanácsnál a művelődési osztály helyettes vezetőjeként tevékenykedett nyugdíjaztatásáig.

Béla bácsival úgy beszéltük meg, hogy legközelebb a Zafír-díszoklevelének átadásán váltunk néhány szót...