Az iskolai zaklatásról és a családi bántalmazásról beszélgetett a fiatalokkal Lontai Léna Szolnokon

Lontai Léna mottója: „Nem vagy egyedül!”. E jelmondatot kívánta fiatal hallgatósága agyában elraktároztatni. A látottak alapján ez sikerült is neki, hiszen a bő másfél órás interaktív előadásának csupán első tíz percében volt érezhető közönségétől a kamaszos nyegleség és flegmázás, ám a diákok részvételével zajló szituációs gyakorlatok hamarjában a mondottak tartalmára terelte a figyelmet.

– Mit gondoltok, lehet-e a lelki bántalmazás olyan fájdalmas, mint a fizikai? – érdeklődött a diákoktól, miközben egy szülő és gyermeke közötti szerepjáték zajlott a könyvtár színpadán. A szülő butának, gyengének, csúnyának, hülyének, nullának, selejtnek, senkinek, zacisnak nevezte gyermekét, csak mert az egyik nap rossz jegyet hozott haza az iskolából. A gyermek persze összetörten vette tudomásul a verbális bántalmazást, amely vélhetően mély sebeket okozhatott a lelkében.

– Mi lehet ennek a bántalmazásnak a következménye, ti mire gondoltok? – faggatta a kodályosokat az írónő. Mire sorban érkeztek a válaszok a diákoktól: „szomorúság; elgyengülés; védtelenség; düh; betegség; önbizalomhiány; depresszió; öngyilkosság gondolata…”. Lontai Léna szerint a felnőtteknek sem lehet mentális hatalmuk a gyerekek felett. Nem mindegy ugyanis, hogy egy szülő milyen hangnemben és milyen gyakorisággal „neveli” bántalmazóan a gyermekeit. Arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a lelki bántalmazás sokszor fájdalmasabb, mint egy pofon, a stressz pedig nem más, mint néma gyilkos...

– És az iskolában milyen atrocitások érnek benneteket a saját korosztályotoktól? – érdeklődött tovább. Ettől a ponttól a hallgatóságot „megfogta” az előadó, hiszen sorjáztak a fiataloktól a valószínűsíthetően általuk megélt rossz élmények. „kiközösítenek; szünetben lökdösnek; fenyegető üzeneteket küldözgetnek ellenem; uralni akarnak; manipulálnak; megvernek; a közösségi oldalakon csoportot hoznak létre egy ember ellen; hamis fiókot hoznak létre az egyik gyerek nevében, és mások az alatt írogatnak valótlanságokat; kompromittáló képeket küldözgetnek…”.

Lontai Léna arra ösztönözte a bántalmazott fiatalokat, hogy legyen ésszel és bátorsággal felvértezve, legyen higgadt, ne legyen áldozat és jelezze a környezetének a bántalmazást. Mert tudja, hogy nincsen egyedül. A bántalmazókat pedig látatlanban is arra figyelmeztette, hogy zaklatásaiknak lehet rájuk nézve rossz következménye, ráadásul máskor akár maguk is lehetnek áldozatok.

– Ismeritek-e azt a szót, hogy pedofil? – vágott bele a napjaink legaktuálisabb témakörébe az írónő. Az érett ifjúság persze ezen a téren is tájékozott. – Idegen emberekkel sem személyesen, sem elektronikus eszközökön keresztül nem érdemes hosszabb verbális kapcsolatot létesíteni. Behálóznak benneteket, ujjuk köré csavarnak, kihasználják a gyengeségeiteket, mert ki akarják élni rajtatok a bűnös vágyaikat! Szakítsátok meg a kapcsolatot, és szóljatok azonnal az esetről szüleiteknek, tanáraitoknak! – tudatosította lehetőségeikről a diákokat.

Végül Lontai Léna azzal zárta gondolatait, miszerint az elszenvedő minden bántalmazó helyzetben őrizze meg a nyugalmát, ne legyen ciki, ha nem szegül ellen tettleg és szóban, inkább higgadtan elsétál:

Regényekbe írta meg átélt rossz élményeit

Lontai Léna 1970-ben született Budapesten, az iskoláit is a fővárosban végezte. Egy rövid ideig kint élt a Dél-afrikai Köztársaságban, az apartheid ideje alatt. Az apartheid a faji elkülönítés politikája, amelyet a Dél-afrikai Unióban, illetve utódállamában, a Dél-afrikai Köztársaságban 1994-ig alkalmazott a fehér kisebbség. A gazdaságban, a politikában, a kultúrában rassztól függő megkülönböztetés érvényesült, és a hatalom a fehérek kezében összpontosult. Lontai Léna lelkében az ott látott igazságtalanság mély nyomot hagyott, attól fogva nyitott szemmel és szívvel figyeli mások életét.

Az önkéntes munkája során látott megannyi nehéz sors egyre csak gyűlt benne, míg végül kerek, regénybe illő történetekbe formálódott. Első könyve saját családjának a transzgenerációs esetét göngyölíti fel. Lontai Léna mottója: „Nem vagy egyedül!”. E jelmondat mentén íródott a Könnyező liliomok (2021.), a Sebzett pillangó (2022.) és a Magányos cédrus (2023.).