MÚLTIDÉZŐ

2018.12.05. 18:40

Mindennapos vendég volt Szolnokon a „Szili” mozdony

Még az 1970-es évek közepén történt, amikor egykori iskolám, a „Gépipari” padjait koptattam. Egyik osztálytársammal – aki megszállott vasútrajongó volt – a szolnoki állomáson lófráltunk, amikor megállt mellettünk egy villamos mozdony. A vezető leszállt, és persze barátom azonnal megszólította. „Érdekes lehet vezetni egy ilyen hatalmas járművet!” A mozdonyvezető látva a két érdeklődőt, körülnézett és csak annyit mondott: „Gyertek fel! Megmutatom a vezetőállást…”. Akkor láttam először a V43 mozdonyt belülről.

Szikszai Mihály, főlevéltáros

A V43-as mozdony modellje. A ma már legendás gép gyorsan népszerűvé vált üzembe állítása után

Forrás: A szerző könyvtára

A Vasút című szaklap 1963. évi májusi száma ötvenöt évvel ezelőtt öles címben adta tudtára az olvasóknak: „Megérkezett az első 3000 LE-s szilícium egyenirányítós villamosmozdony”. De addig sok időnek kellett eltelnie!

A magyar mérnökök elévülhetetlen érdemeket szereztek a villamos mozdonyok kialakításának területén. Az első dicsőség Kandó Kálmáné, aki már elég korán, a tizenkilencedik század végén elkezdte kísérleteit, igaz, az olasz vasutaknál. Alapelve az volt, nem kell a vasutaknak külön villamos hálózatot létrehozni, célszerűbb, ha az adott ország elektromos hálózatához csatlakoznak.

A villamos vasúti vontatásnál kezdettől fogva problémák adódtak, amiket a tervezők fokozatosan gyűrtek le. Hogyan vezessék a mozdonyhoz elengedhetetlen elektromos áramot? Azt végül eldöntötték, hogy csak a villamos felső vezeték biztonságos, de mit szállítson váltakozó vagy egyenáramot?

A mozdonyokban az egyenáramú motorok alkalmazása a célszerűbb. Így mindjárt adódott a másik probléma: a váltakozó áramot át kell alakítani egyenárammá. Kandó az elsők között próbálkozott villamos mozdonyán a megfelelő vontatómotor kialakításával, igaz, ezek még váltóáramú motorok voltak.

A MÁV-nál V40-nek nevezett mozdonyon egy hatalmas vontatómotort épített be, akkorát, hogy szereléskor az állórészben nyugodtan felegyenesedhetett egy kétméteres ember is. A köztudatba annyira átment a mozdony neve, hogy még a hatvanas években is minden villamos mozdonyt „Kandó mozdonynak” említettek. De már akkor látszódott a probléma: túl sok a mozgó alkatrész a motortól a kerekekig!

A magyar ipar újabb kísérlete volt a V55-nek nevezett villanymozdony. Ennek egyik forgóváza két-, a másik háromtengelyes volt. Itt már a vázakban helyezték el a vontatómotorokat, de ez a típus sem volt sikeres. Annyi baj volt vele, hogy még Bebrits Lajos, akkori közlekedési miniszter, is levelet írt Rákosinak a típus alkalmatlanságáról.

Ráadásul egyet kiküldtek a Szovjetunióba, ahol teljesen „lebőgtek” vele. Ezután jött a „Leó”-nak nevezett villamos mozdony, ami lényegében a Ward-Leonard hajtást jelentette. Ez „dióhéjban” összefoglalva annyit tett, a váltakozó áram egy szintén váltóáramú motort működtetett, amely meghajtotta az egyenáramú dinamót, annak az árama működtette az egyenáramú vontatómotorokat.

Az ilyen mozdonyok V41 és V42 megnevezéssel szolgáltak a magyar vasútnál. Ez sem volt igazi megoldás, így a vasúti villamos vontatás új megoldást keresett! A problémával megkeresték a „nagy testvért” – a Szovjetuniót – is, de ott sem vállalták egy korszerű egyenirányítós mozdony megalkotását, inkább zöld utat adtak a nyugati országokból történő beszerzésre.

A franciák már az 1950-es években sikeres kísérleteket folytattak a szilícium egyenirányítóval, ami a nagyvasúti vontatásnál kiválóan bevált. Régi vasúti szakemberek szerint azonban a nyugatnémeteket keresték meg, mivel az első mozdonyokat egy konszern készítette. 1963. április 7-én érkezett Magyarországra az „Arbeitsgemeinschaft” nevű nyugatnémet konszern gyárában készített, óránként százharminc kilométeres sebességre képes, 3000 LE-s villanymozdony.

A motort a francia Schneider Creusot gyár készítette, a szilícium-egyenirányítókat a nyugatnémet Siemens állította elő. Készültek még alkatrészek svájci és belga gyárakban is. Az első mozdonyt több is követte!

A V43-as mozdony modellje. A ma már legendás gép gyorsan népszerűvé vált üzembe állítása után
Fotó: A szerző könyvtárából

A nyugati konszern összesen hét ilyen vontató járművet szállított a MÁV-nak. Sőt, megvették a mozdony gyártási jogát is! A hazai nagyvasúti villamos vontatást erre a mozdonytípusra alapozták. Az eredeti vontatójárművek egymillió kilométert tettek meg különösebb problémák nélkül.

Itthon a GANZ-MÁVAG kezdte gyártani a mozdonyokat. 1967 júliusában az ötvenedik darab készült el, majd két évvel később, 1969-ben átadták a századik V43-as mozdonyt is. Az alkatrészeket pedig fokozatosan a hazai gyárakban állították elő.

A „Szili” mindennapos vendéggé vált Szolnokon, az állomáson és a „Fűtőháznál” is. És végül még egy érdekesség! Az ezeregyedik pályaszámot viselő V43-ast szintén váro­sunkban festették újra, megőrizve eredeti színeit.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!