Páratlan vendégszeretet jellemzi a tiszaderzsi nótakör tagjait

Jelenleg tizenhatan alkotják a község legaktívabb civil közösségét. Hagyományőrzők, akik szívükön viselik a település múltját, jelenét és jövőjét. Összetartó csapat, amely értéket képvisel.

– A magunk örömére éneklünk, igazi baráti kapcsolatot ápolnak a nótakör tagjai. Köszöntjük egymást névnapokon, és ha kell, mindig ott vagyunk egymásnak, számíthatunk a másikra – emelte ki a társaság legfontosabb értékét Kiss Istvánné Irén. – Sokféle dalt éneklünk, egyházi énekeket, népdalokat és nótákat is, ezért lettünk nótakör – magyarázta.

Évtizedekkel ezelőtt Tiszaderzsen is működött népdalkör, amely ráadásul aranykoszorús minősítéssel büszkélkedhetett. Mígnem aztán váratlanul megszűnt, így hosszú évekre népdalkör nélkül maradt a falu.

– 2014-re már mindenhol volt népdalkör a környéken, csak nálunk nem. Végül a polgármester javaslatára alapították meg a nótakört, gyorsan összejött a társaság, nagyon jó csapat alakult egyik napról a másikra – tekintett vissza a kezdetekre a nótakör vezetője, aki egy évvel később csatlakozott.

– Sokszor saját szórakoztatásunkra is éneklünk, ha összejövünk. Jó kapcsolatot ápolunk a környező népdalkörökkel, még Jánoshidával is – hangsúlyozta Kiss Istvánné Irén.

Vendégszerepléseik alkalmával több megyét bejártak, a szomszédos településeken pedig a falunapok és népdalköri találkozók állandó résztvevői.

– Próbálkozunk a fiatalítással, de nagyon nehéz megszólítani és megnyerni az ifjúságot. A legfiatalabb tagunk az ötvenes évei elején jár, a legidősebb pedig nyolcvanesztendős – magyarázta. – Általában tízen éneklünk, hét nő és három férfi, a citerásunk Tóth Károly – fűzte hozzá.

A koronavírus-járvány előtt hetente összejártak próbálni, számos programon részt vettek, és kiemelten készültek a tiszaderzsi Kárásznapra. Azóta eltelt egy év, se próbák, se rendezvények, a pandémia teljesen ellehetetlenítette a kis közösséget.

Mint megtudtuk, nem áll civil szervezet a nótakör mögött, nem látták szükségét. Sokkal inkább egy baráti társaságnak tartják magukat, akik együtt csinálják azt, amihez kedvük van, ami boldoggá teszi őket. Az önkormányzat általában az utazásban segíti a csoportot. Büszkék rá, hogy ma már saját egyenruhájukban állhatnak a közönség elé.

– Minden év szeptemberében vendégül láttuk Tiszaderzsen a környék népdalköreit. Erre azonban tavaly a koronavírus-járvány miatt nem kerülhetett sor. Reméljük, hogy idén visszatérhetünk ehhez a hagyományhoz – mesélte Papp Lászlóné Eszti néni.

– Az elmúlt években Tiszaderzs megállópont volt a Természet Operaháza Tisza-tavi fesztivál kerékpártúráján, a Tour d’operán, olyankor rendszerint vendégül láttuk a mezőnyt – idézte fel a közösség oszlopos tagja.

Vendégszeretetük valóban legendás, sokan csak úgy emlegetik őket: „a tiszaderzsi mamik”. Finom süteményeik, önzetlen szeretetük, odaadásuk és vidámságuk mindenkit levesz a lábáról, mosolyt csal a megfáradt kerékpárosok arcára. Ez nemcsak amolyan legenda, hanem a valóság.