Franklin Ames munkáiból az Aba-Novák Agóra nyitott online tárlatot

– Miért éppen Magyarországot, ezen belül pedig Szolnokot választotta úti célként?

– Egy közlekedési nagyvállalatnak dolgoztam az Egyesült Államokban, amikor befejeződött egy nagy projektünk. Éppen a lányommal és az unokámmal töltöttem az időt Texasban, amikor a munkáltatóm felhívott, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem visszatérni a munka világába. Mondtam, hogy természetesen. Elmondta, hogy lenne egy lehetőség a Stadler nevű svájci cégnél külsősként, de ehhez Magyarországra, mégpedig Szolnokra kellene költöznöm. A következő nap ismét megkérdezte, hogy mennyire gondolom komolyan a magyarországi munkát. Én annyit válaszoltam, hogy csak mondd meg, mikor és pontosan hova, és én megyek. Most itt vagyok…

– Hogy tetszik az ország és Szolnok?

– Nagyon kedvelem Szolnokot. Tetszik hogy egy kisváros, mégis rengeteg értékkel, épített örökséggel bír, ahogy egész Magyarország. Folyamatosan utazgatom, szerte az országban, voltam már többek között Esztergomban, Pécsett és Szegeden. A főváros, Budapest is csodálatos.

– Mi az, ami megragadja egy helyben, egy városban? Mi adja a legfőbb témáit?

– Nos, a napfelkelte és a naplemente emelkedett hangulata, a fények és a felhők játéka, a természet szépségei. De nagyon szeretek épületeket, épületrészeket fotózni, különleges ajtókat, lépcsőket megörökíteni­.

– Szolnokon melyek a kedvenc helyei?

– A hidak és a folyópartok. Főleg a Tisza-part az, ami magával ragadott. Rengeteget járok a Tiszához, a napfelkelte és a naplemente fényei különleges színekbe öltöztetik a vizet, a felhőket és a tájat.

– Mikor és minek a hatására kezdett el fotózni?

– Nagyon-nagyon régen kezdtem fotózgatni, egy kis kompakt fényképezőgéppel. Akkoriban a nagy átlag még nem nagyon használt ezeknél jobb gépeket. A munkám során, amikor Koreában jártam, megismertem egy kanadai, de magyar származású fotóriportert, Virág Tamást. Tőle vásároltam az első profi fényképezőgépemet. Miközben felfedeztük Koreát, összebarátkoztunk, ő mentorált, terelgetett abba az irányba, hogy minél jobb képeket készítsek. Ennek a barátságnak is köszönhető, hogy nagyon meg szerettem volna ismerni Magyarországot.

– Hány országban járt eddig?

– Az Egyesült Államok számos városában, Mexikóban, Koreában, Japánban, Thaiföldön, Kambodzsában, Indonéziában, Costa Ricán, Németországban, Svájcban és Magyarországon.

– Milyen különbséget lát az amerikai és az európai vagy magyar építészet között?

– A magyar építészet – ahogyan az európai is – lenyűgöző, hiszen a megmaradt épületek akár több száz évesek is lehetnek, amiket nagyon szeretek nézni. Bárhol járok, gyönyörű belső és külső tereket, csodálatos részleteket, ajtókat, ablakokat, lépcsőket találok.

– Mi az eredeti foglalkozása?

– Minőségbiztosítási mérnök vagyok. A vállalatnak, amelyiknek dolgozom, van egy közös projektje a texasi vasútvonal építése kapcsán a Stadler Rail csoporttal. A magyarországi munkálatok ellenőrzésére kértek fel.

– A családja önnel tartott, amikor Magyarországra jött?

– Feleségem nincs, egyedülálló vagyok, a lányom az unokámmal Texasban él.

– Mit gondol a magyar emberről, hogyan látja amerikaiként?

– A legtöbb magyar ember nagyon barátságos. A közösségi oldalakon ismerősöket is szereztem, például a nagyszerű fotóst, Rajkai Pétert, akinek felfigyeltem csodálatos épületfotóira. Egy nap megkértem üzenetben, hogy segítsen nekem, mutasson nekem jó témákat Budapesten. Visszaírt, nemsokára pedig találkoztunk a fővárosban, ahol nagyszerű fotótémákat, csodás épületeket mutatott, nagyon sokat segített.

– Meddig marad nálunk, és mi a következő úti célja?

– A következő héten Németországba utazom, de csak néhány napra. Május végén pedig néhány hónapra Svájcba, de aztán visszatérek Magyarországra, befejezni a jelenlegi projektet.