Papi Lajos művei édesapja és nagyapja munkái mellett kapnak helyet

– Mintegy háromszáz fényképezőgépet hoztam el a Bocskai-házba. Az első gépem 1960-ból való, valamikor húsz forintért vettem. A filmes gépeket digitálisra cseréltem, bár nem lehet elkapni vele a pillanatot, de annyiból jó, hogy azonnal látom, sikerült-e a kép – mondta Papi Lajos, aki 1962-től fotóz.

– 1975-ben mentem először alkotótáborba, 1982-ben volt az első önálló kiállításom. Jeles dátum életemben 2005, amikor megkaptam a Magyar Fotóművészek Világszövetsége elismerését, ugyanabban az évben vettek fel Csopakon a Vitézi Rendbe, 2018. augusztus 20-án pedig megkaptam a megyei művészeti díjat. Emellett sok, fotópályázatokon elért díjam is van. Mindig az egyedi beállítású fotókra törekedtem, az aktokat nagyon szerettem, de vannak különleges, fényingával készült képeim is. Fényképezni autodidakta módon kezdtem, a saját beállításom, észrevételem alapján.

Édesapja, Papi Lajos híres szobrász volt, ő azonban más pályát választott.

– Kiskoromban ott voltam mellette, néztem, figyeltem, ahogy készíti a szobrokat, de nem vonzott a kő, a bronz. Inkább nagyapámmal – szintén Papi Lajos – jártam sírkövet, kunos fejfákat helyreállítani. Ő kaptafákat készített ortopéd cipőkhöz, első foglalkozása ács volt, de megvolt a fejfakészítő-fafaragó szakmunkás papírja is. Apám karrierje ‘56-tól kezdődött. Szolnokon laktak, ott volt megyei művelődési osztályvezető, majd Tiszafüreden és Kunhegyesen igazgató, később Kisújszállásra költöztek. A Papi-zugban lévő ház ma is áll.

– Apámat elküldték népfőiskolára, ott jeles emberekkel végzett, hazajött, és kőből, fából, később bronzból kezdett szobrokat alkotni. A legkisebb, nyolc-tíz centis szobra egy kubikos emlékmű tervén volt, a legnagyobbak Lengyelország és Csehország művésztelepein vannak, de a Papi Lajos Alkotóház udvarán is akadnak kőszobrai. A kedvenc szobrom apámtól az, amit iskolásként rólam készített.

Szeptemberben lesz édesapja születésének századik évfordulója, akkorra készül el a szóban forgó kiállítással.

– Örülök, hogy apámmal és nagyapámmal együtt bemutatkozhatom, és a Bocskai-házban fennmarad mindhármunk munkássága. Ilyen nagy jelentőségű kiállításunk még nem volt. Nekem eddig hatvan önálló és legalább ugyanennyi kollektív pályázati, alkotótelepi tárlatom volt – árulta el Papi Lajos.

Szepesiné Monoki Katalin, a Vigadó munkatársa arról is beszélt hírportálunknak, hogyan készül a kiállítás.

– Első körben csak a több száz darabos fényképezőgépekről volt szó, aztán elmentem a Papi-zugi családi házba, és láttam, mennyi emlék van ott a három Papitól. Akkor jött az ötlet, legyen ez egy háromgenerációs kiállítás. A legidősebb Papi Lajos, a nagypapa 1888-ban született, jeles népzenész volt, gyűjtötte a népdalokat, de csinált citerát, mandolint, pikulát is, ezekből is lesz a kiállításon. Papi Lajos szobrászművész gyűjteményéből is lesznek itt kisebb szobrok, relikviák, de a Nyár utcai Papi Lajos Alkotóházban őszre bővítjük a meglévő állandó kiállítását is – tudtuk meg a szakembertől.