Kalotaszegig repít el a kunszentmártoni ház udvarának hangulata – galériával

Térben és időben is távolra repít egy „meseház” Kunszentmártonban. Eszteró Endre tizenkét éve csinosítja otthonát, ahogy beköszönt a jó idő előveszi szerszámait és az udvaron alkotni kezd. Munkája nyomán folyamatosan szépül háza, varázslatos hangulatot teremtve az Újvilág utcában.

Pakainé Pusztai Nóra

Kalotaszegi motívumok, faragott székelykapu. Nem mindennapi látvány fogadja azokat, akik a kunszentmártoni Újvilág utca felé veszik az irányt.

Mesés világ tárult elém, ahogy az Irányi utcai sarokhoz értem, autóval lelassítva pillantottam be az udvarra. Kétség sem fért hozzá, hogy megérkeztem. Néhány percig csak ámulattal figyeltem az ablak környékének fa faragott díszeit és a míves székely kaput, mielőtt Eszteró Endre, a ház tulajdonosa beljebb hívott. Nem is fecsérelte a szót, egyből körbevezetett, először a korábban kovácsműhelyként működő udvari épületet mutatta meg. Gyorsan hozzá is tette itt leginkább csak a szerszámait tárolja, legszívesebben az udvaron dolgozik, szereti a természetet és a népi kultúrát, kedvelt tájegysége Kalotaszeg.

– Kiviszem a kis zenedobozt és abból a népzene szól, miközben dolgozok – mesélte a munka körülményeiről.

Endre nem asztalos, de még ezermesternek sem mondja magát, ám megcsinál mindent, amit csak kitalál. Eredetileg Csongrádon lakott, húsz évig néptáncolt.

Magamnak készítettem a sarutól kezdve mindent, szeretem a kézimunkát, kikapcsol és megnyugtat, ha például fával dolgozhatok

– mondta.

Az udvaron keresztülhaladva egy diófából faragott férfi arc morcosan figyelte lépteinket, mint megtudtam, ez volt az egyik első munkája, egy önarckép. Amikor tizenkét évvel ezelőtt letelepült Kunszentmártonban, a kerítés volt az első, amit elkészített, illetve a nagykapu, de nem az, ami most fogadott. A nyitott gangos parasztházban hullott a vakolat, az üvegfallal szegélyezett folyosót is újratervezte azóta.

Belépve a konyhába, a páraelszívón egy furulyázó juhász szobrán akadt meg a tekintetem. A dísz utalt arra, hogy Endre igencsak kedveli a birkapörköltet. A szobák bútorait maga készítette, amit tudott restaurált.

– Bolhapiacon vettem, darabokra szedtem szét, és utána építettem össze. Igazából nem is ilyen volt, de nekem erre volt szükségem – magyarázta.

Eszteró Endre meseháza Kunszentmártonban

Fotók: Pakainé Pusztai Nóra

Az egyik szobából a másikba lépve kalotaszegi oromdíszek fogadtak egy haranglábbal, kis könyvtárnak is jutott hely.

– Erdélyből Kalotaszeg a kedvencem, voltam is, vissza is vágyok – mondta. Gyorsan fel is lapozott egy, a tájegységről szóló könyvet és mutatta, honnan merített ötletet a faldíszek elkészítéséhez.

Az áttört mintát lécekből faragtam, óvatosan kellett megmunkálni, mert ha kitörik egy darab, akkor lehet előről kezdeni

– fejtette ki a folyamatot.

Az alkotási vágy gyerekkora óta mozgott benne, ha éppen éjszaka jut eszébe egy újabb minta, felkel és lerajzolja.

– Ötlet mindig van, ha valami használati tárgy kell, nekiállok megtervezni. Amikor Kalotaszegen jártam és megtetszett valami leskicceltem, de vásároltam már a környékbeli bolhapiacokon, vásárokon fillérekért tárgyakat csak azért, mert megtetszett a mintája, ezeket később fel tudtam használni. Vizuális típus vagyok, fontos, hogy lássam magam előtt, mi készül – emelte ki Eszteró Endre.

Hosszú évek alatt varázsolta át a házat és udvarát

– Ha nem szedtem össze egy mázsa szöget meg vashulladékot, akkor semmit sem – emlékezett vissza a tizenkét évvel ezelőtti állapotra Eszteró Endre.

A kert minden négyzetcentiméterét megforgatta. A dió és a cseresznyefán kívül nem sok minden, ami megmaradt, inkább csak a falak. Elmondása szerint még mindig nem készült el, folyamatosan van min csinosítani, most azt tervezi, hogy az ablak mellett futó kamera vezetékeket faragott női és férfi fejjel fedje le.