Sérülten is a Szolnok erősségévé vált a tapasztalt martfűi „doki”

– Sérülten játszotta végig szinte az egész őszi idényt. Mi történt önnel?

– Egy talpi gyulladás kínoz régóta – a hatodik mérkőzéstől kezdődött a kálváriám, akkor még nem gondoltam, hogy ez végigkísér egész ősszel. Nem csak fizikálisan volt nehéz, fejben is fel kellett dolgozni, különösen a mérkőzések előtt, hogy tudjak vele játszani. Állandóan kezelésekre jártam, mindig az volt a kérdés, hogy melyik edzést hagyjam ki azért, hogy játszhassak a bajnokikon. Nagyon remélem, hogy a téli pihenő elegendő lesz arra, hogy meggyógyuljak, mert még szeretnék jópár évig futballozni.

– Pedig akár a befejezésen is gondolkodhatna, hiszen harmincöt éves, ráadásul nagyon eredményes pályafutást tudhat maga mögött.

– Úgy is lehetne fogalmazni, hogy jól sikerültek az átigazolásaim, hiszen több eredményes szezonban volt részem korábbi csapataimmal. A Mezőkövesddel NB II-es bajnoki címet szereztem, a Gyirmóttal és a Debrecennel összesen négy ezüstérem a mérleg. Utóbbi csapatban liga- és Magyar Kupa győzelemben volt részem, az NB III.-ban pedig négy együttessel is magasabb osztályba jutottam. Jó állapotban érzem magam, a sérülésem ellenére nem aktuális a kérdés, amíg élvezem a játékot, nem szeretném abbahagyni.

– Szolnokon szinte megmentőként tekintettek önre, hiszen mindössze egy középső védővel vágott neki a csapat a bajnokságnak.

– Földi Sándor ügyvezetővel már régóta kerülgettük egymást, egyébként pedig az volt a gyerekkori álmom, hogy egyszer a Marfű és a Szolnoki MÁV felnőtt csapataiban is játsszak. Előbbi már tizenöt éves koromban megtörtént, utóbbi húsz év után ebben a szezonban.

– Miért jött el a harmadik forduló után, idény közben Martfűről?

– Ott én is a szakmai stáb tagja voltam és ekkor döntöttünk úgy, hogy nem folytatjuk a munkát tovább a klubnál. Távozásunk legfőbb oka az volt, hogy a saját és ezzel együtt valamennyiünk futballról alkotott elképzelése merőben más volt, mint a klubnál jelenleg meglévő koncepció.

– Futballberkekben ritkaság, hogy egy játékosnak a neve előtt a doktori cím is szerepeljen, ráadásul még dolgozik is a gyógyszerész szakmában. Hogyan tudja ezt összeegyeztetni a játékkal?

– Profi labdarúgóként egyedül Győrben voltam benne a szakmában, ott is csak helyettesítőnek ugrottam be néha egy gyógyszertárba. Azóta dolgozom rendszeresen, amióta amatőr státuszban játszom. Szerencsém van, hogy többnyire délután edzünk, így könnyedén ott lehetek a tréningeken, ha mégsem, a kollégáim tudnak helyettesíteni.