Száguldás, csúszás, zuhanás

— Jászberényben töltöttem főiskolás éveimet. Az ott eltöltött négy év alatt többször is voltak nagy hidegek, havas napok — emlékezett vissza a szolnoki Szász Nikolett. — Egyik nap a fősuli központi épületéből rohantam volna át a koliba, mert ottfelejtettem egy fontos mappát. Le akartam vágni a derékszögű sarkát, mert sietős volt a dolgom.
Ez hiba volt, mert pont azon a kis részen jégpáncél borította a földet. — Megcsúszott a lábam a síkos jégen és dobtam egy hátast. Nem volt kellemes a földreérkezés. Sajgott minden porcikám — mesélte Nikolett.
A fiatal lány gyorsan felpattant és körülnézett, ki látta nagy szabású attrakcióját. Szerencséjére mindenki úgy tett, mintha nem látta volna.
Az idősebb korosztálynak nagyon kell vigyáznia a csúszos járdákon történő sétáláskor, hiszen ha elesnek, könnyen törik a csontjuk. A maga bőrén tapasztalta meg ezt a kunszentmártoni Kiss István. — Nagyon sok helyen nem takarítják le rendesen a járdákat. Hiába megyek öregesen, takarosan, azaz szép lassan, néha óhatatlanul is megcsúszok — mesélte a hatvanas évei elején járó Pista bácsi. — Többször is előfordult már, hogy elestem, de szerencsére nem történt komolyabb bajom. A járókelők pedig mindig felsegítettek.
Az ötvenes évei közepén járó Álmosné Ferenc Magdolna is megtapasztalta a csúszós utak veszélyét. — Egyik reggel a munkahelyemre igyekeztem. Mindenütt vastag jég fedte az utat. A közterület sem volt lesózva — összegzett Álmosné Ferenc Magdolna.

A hölgy már felálláskor érezte, hogy nagyon sajog a térde. Valahogy még elsántikált a munkahelyéig, de csak fájt a lába. — Pár nap után úgy bedagadt a térdem, hogy táppénzre kellett mennem. Sok folyadékot leszívtak róla. Azóta igyekszem még jobban odafigyelni hová lépek.
Nézzük a másik oldalt. Mi van akkor ha a házunk előtt nem takarítjuk le a járdát, nem szórunk rá fűrészporral kevert sót?
A szolnoki Nagy János évekkel ezelőtt kellemetlen problémával találkozott. — Nem volt időm elsöpörni a havat a házunk előtt, ami később ráfagyott a betonra. Elesett a házunk előtt egy középiskolás diák, aki a karját törte — elevenítette fel emlékeit.
Szerencséjére a fiatal srác az utcájában lakott, a szüleivel jól ismerték egymást. Így nem vonták felelősségre.
— Ha ez mégegyszer megismétlődik és beperelnek minket, akkor sem nekünk kell fizetni. olyan lakásbiztosításunk van, mely állja az ilyesfajta költségeket — mondta Nagy János.
Szintén így járt egy neve elhallgatását kérő úriember is. — Nem vagyok már mai gyerek, nehezen mozgok, ezért nem vagyok a hólapátolás bajnoka. Néha megkérem a szomszédaimat, hogy segítsenek nekem, de nem támaszkodhatok mindig rájuk — kezdte. — Pár éve nagy havazás volt, amit csípős, hideg idő követett. Ráfagyott a járdára a hó, mert nem bírtam elhányni. Elesett előttem egy járókelő, akinek eltört a medencecsontja.
Az említett gyalogos be is perelte a ház tulaját. A bíróság bűnösnek is találta, így ki kellett fizetnie a műtét költségeit.
— Kártérítést kérhet az, aki elesik a járdán és csonttörést szenved. Alapszabály, hogy mindenkinek le kell takarítania a járdát maga előtt — mondta dr. Kókai Gábor ügyvéd. — A kártérítés összege változó lehet. Attól is függ, hogy mennyi időre esik ki a munkából.