Az igazi galambtenyésztőket nem viselte meg a madárinfluenza-zárlat Kisújszálláson

– Nem volt könnyű évünk az idei, sokunknál azért is szomorúságot okozott a madárinfluenza, mert a galambról régen kimutatták, hogy ez az állat nem hordozója ennek, mégis rányomták a bélyeget – véli Baranya Géza egyesületi elnök.

– Amióta a szövetség kérésére a galambot és a díszmadarakat kivették a madárinfluenza miatti korlátozásból, fellélegeztek a galambászaink. November végétől beindultak a versenyek is.

– Elmondhatom, hogy irgalmatlan mennyiségű galamb torlódott fel a piacon, hiszen sokan meghagyták tavaly az állományt, sajnálták levágni őket. Aki vérbeli tenyésztő, próbálta átvészelni a nehéz időszakot, hiszen az újrakezdés nagyon nehéz, pár évbe telik egy jó állományt kialakítani, és nagyon sokba is kerül.

– A rengeteg galamb nem ment a minőség rovására, mert most a jók közül a legjobbakat lehetett kiválasztani továbbtartásra – mondja az elnök, aki maga is három évtizede tart galambokat.

– Mára egy nagyon jó törzsállományt alakított ki, galambjaival az ország legjobbjai között van.

– A kisúji egyesület galambászai csináltak egy nagyobb szelektálást, mivel volt bőségesen minőségi galamb. Most a legjobbakat hagyták meg továbbtartásra, a vérvonal erősödött, s bár gazdaságilag kicsit plusz pénzt vett ki a zsebünkből a zárlat, a tősgyökeres galambászok ezt vállalták.

Tóth Károly is így volt ezzel, hiszen törzsállománya országosan és nemzetközileg is elismert.

– Már gyerekkoromban is voltak galambjaim, majd évtizedekkel később, amerikai óriás postagalambokat vettem, mert intelligensek, nagyon okosak, borzasztó erős bennük a hazatérési vágy, és a formájuk is tetszett – sorolja fajtaválasztási indokait Karcsi bácsi.

– Kezdetnek vettem tizenhatot – hat eredeti amerikai gyűrűvel ellátott import galamb is volt benne – s évek alatt kineveltem belőlük olyan minőségűeket, melyekkel részt vehettem versenyeken. Beléptem a fajtaklubba és a kisúji egyesületbe is.

– Először a környező településeken, majd az országos óriáspostagalamb-klub kiállításain indultam velük, közben fejlesztettem az állományt – mondja büszkén Karcsi bácsi, aki pár évvel később Amerikából hozatott be újabb tíz galambot.

– Ennek törzsvonala ma is megvan, egyik utódja a kis babos galambom – árulja el az idős férfi, aki mára több mint százötven serleget és számtalan oklevelet kapott kiállításokon amerikai óriásposta galambjaira.

– A hazai tenyésztők mellett vannak visszatérő külföldi vevői is, így a zárlat feloldása után tőle sok szép galambot ők vittek el. Az elmaradt versenyek miatt neki is szigorúbban kellett szelektálni jó minőségi galambjai közül a legjobbakat tartotta meg.

Daróczi Erzsébet