El nem mondott történetek egy sokat látott újságíró tollából

– Elsősorban és mindenekelőtt újságíró – így fogalmaz Hajnal József, mikor arról esik szó, mi is az ő igazi hivatása. Egy újságíró, aki a szakmában eltöltött évek során megannyi történettel találkozott, melyeknek egy részéből újságcikk lett, mások viszont – különféle okokból – ilyen formában nem jelenhettek meg.

– Két ember elmegy egy katonai repülőtérre – ahol atombombákat tartanak a gépek hasa­ alatt –, és átmásznak a kerítésen azért, hogy színes tévét vegyenek a szovjet katonáktól – csak egy történet a sok közül – mesélte Hajnal József.

– Erre a legtöbben azt mondják, ilyen nincs is. Pedig nagyon is megtörtént. Akkor nem lehetett megírni, most pedig azért kell erről beszélni, mert hozzátartozik a létezés teljes abszurditásához, hogy az ember mit is képes olykor megtenni, és mit kényszerül átélni. Ezért született meg ez a könyv. Egy idő után úgy gondoltam, regénybe kell fűzni ezeket a történeteket.

Sok munkával lett aztán kerek egész a különálló apró darabkákból...
– Olyanok ezek a történetek, mint a szárítókötélen lebegő­ ruhák – fogalmazott.
– Van köztük rékli, pulóver, trikó­, mellény és blúz, keményített szoknya, bugyi, kapca, zokni. Lengedeznek a szélben ezek a különböző, más-más korokból idekerült ruhadarabok, egyik az ötvenes, vagy hatvanas, másik az ezredfordulós évekből, mind mutatják, ki viselte őket. A közös bennük, hogy kapaszkodnak a biztonságot adó kötélbe – ez pedig maga az idő és a tér, ami a históriákat összeköti.

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Hajnal József különálló történeteket gyúrt könyvvé Fotó: Csabai István
[/caption]

Hajnal József azt vallja, „megyei ember”. Sok helyen élt szűkebb hazánkban: Kunszentmárton, Mezőtúr, Kétpó, Tiszafüred, Szolnok – mind az élete része volt hosszabb-rövidebb ideig. És persze újságíróként is sok helyet bejárt, sok embert ismert. Ahogy a szerző mondja, a regény helyzetei több ponton idézik a valóságot, ám a könyv fikció, a szereplők személyisége is több szálból alakult ki.

Egy kivétel mégis van: a postás, Péntek Andrásé.
– Tinédzserkorában a felborult hormonok elvették az eszét, megbolondult. Pedig gyönyörű, filmszínész szépségű férfi lett belőle! A rokonok vidékre vitték, hátha majd a környezet jó hatással lesz rá. Aztán jött a front, a család elmenekült a felszabadítók elől, egyedül maradt a fiatalember az állatokkal.

– Megjöttek a katonák, ő pedig nem adta az állatait, így aztán brutálisan megverték. Pépesre. S, láss csodát, amikor a családtagok visszatértek, egy teljesen normális, kiegyensúlyozott embert találtak ott. A sokk kibillentette a fiút az őrületből. A háború legnagyobb hozadéka volt a család számára, hogy „normálisra” verték.

A könyv tehát megmutatja azt, hogy az ember életét mennyire meghatározzák a múlt eseményei.
– Talán nem is tudja, de a zsigereiben érzi az ember, hogyan befolyásolja céljait, a hozzáállását a világ dolgaihoz. És hogy rajtuk át lehet lépni, meg lehet velük viaskodni, de ez a tényeken nem változtat...

Az is kiderül az oldalakból, mit jelent a „Mákdobáló”

A megye több települését bejárta regényével Hajnal József, Tiszafüred, Kunhegyes és Kunszentmárton után Szolnokon is bemutatja művét az Ünnepi­ Könyvhét záróprogramjaként a megyei könyvtárban június 16-án, pénteken 16:30 órakor. A regény titokzatos hangzású címéről, a könyvbe szőtt történetekről, a megyeszékhelyhez kötődő élményeiről, emlékeiről is mesél majd az író, és természetesen fel is olvas majd könyvéből.