A szolnoki színész nyarának legszebb időszaka volt a Hetedik alabárdos című film forgatása

A nézőkkel a film egyik szereplője, a szolnoki Szigligeti Színház művésze, Ónodi Gábor beszélgetett. A produkciót az elsőfilmes Vékes Csaba rendezte, a film az úgynevezett „Inkubátor program” segítségével készült, amellyel a Magyar Nemzeti Filmalap a fiatal filmes tehetségéket támogatja.

– Én biztos, hogy meg fogom nézni még egyszer – mondja a mosolyogva a filmvetítés után Miklós Mirtill, aki egyik barátnőjével nevette végig a Hetedik alabárdos című filmet a Tisza Moziban.

– Nagyon tanulságos, és egyben szórakoztató is volt – veszi át a szót Déri Erzsébet.

– Nekem az tetszett a legjobban, amikor a legvégén épület nélkül maradt a társulat, de mégis tovább játszottak, mert színházat így is lehet, és kell is csinálni – teszi hozzá.

A film ugyanis egy vidéki színház belső életét mutatja be, a valóságban is létező, de sarkított figurák között ott van például a színpadon kívül is szerepet játszó díva, az önmaga bűvkörében élő vezető színész, vagy a háttérben az intézményt valójában irányító művészeti titkár, és ami a lényeg, az örökösen csak mellékszerepekre ítélt, esetlen karakter is.

Ilyen a főszereplő, Bánky Gergely, és barátja, Pali, akit Ónodi Gábor, a Szolnoki Szigligeti Színház művésze alakít.

– Olyan szempontból nem volt könnyű feladat azonosulni a karakterrel, hogy Pali tökéletesen elégedett azzal a helyével a színházon belül, amit képvisel, őt teljesen boldoggá teszi az, hogy ő a kis felhő, meg ő a vasfüggöny.

– Aztán kap egy rendőrszerepet is a történetben – mondja a filmvetítés utáni közönségtalálkozón a színész, akit több mint százhetven jelentkező közül választottak ki.

A produkció közel tizedannyi pénzből készült, mint más magyar film, forgatására összesen húsz nap volt, plusz öt óra túlóra. A történetet a debreceni Csokonai Színházban forgatták.

– Eddigi életem legszebb nyara volt a forgatási időszak, csodálatos emberekkel, profi csapattal. Hiába ez Vékes Csaba első filmje, olyan felkészülten rendezett, hogy szinte percre pontosan tudta tartani a forgatási tervet – mesél a szereplő, aki azt is elárulja, az idő rövidsége miatt egy jelenetet maximum kétszer forgathattak le, így mindenkinek megfeszítetten kellett koncentrálni a feladatára.

A történet arról szól, hogy a színház épületére szemet vet az ukrán maffia. Az ingatlan átjátszásának tervében a polgármester, vagyis a fenntartó önkormányzat is benne van, bevonják az igazgatót is, akinek időközben elege lett a színházból.

Hogy a teátrumot végre bezárhassák, meg akarják buktatni a következő produkciót, ezért leveszik a műsorról az Ember tragédiáját, és kinevezik a látszólag legalkalmatlanabb biodíszletet, hogy rendezze meg saját darabját. Az esetlen főszereplőt fúrni kezdik a kollégák, a történet közben megmutatkoznak a különböző, színházban megtalálható karakterek.

– Ilyen emberek valóban léteznek a színházon belül – állítja Ónodi Gábor.

– A poénok pedig valóban megtörtént dolgok. Vékes Csaba rendező ezeket átélte, saját élményeiből táplálkozott. A színház egyébként egy nagyon zárt világ.

– Ahogy a filmben is látszik, bár a közönség előadás után hazamegy – és remélhetőleg arról beszélhetnek, hogy nagyon jó volt a darab – mi, színészek gyakran ottmaradunk, felmegyünk a művészklubba, és kibeszéljük az előadást, vagy bármit, ami éppen foglalkoztat minket.

– Főleg azok, akik máshonnan érkeztek, és a családjuk nincs velük. A színészlakások nem otthonok, inkább mondanám színésztárolónak, az ember este beakasztja magát, reggel ki, és lehet menni próbálni. Ezért is van az, hogy nagyon össze vagyunk zárva, ami különös helyzeteket eredményezhet.

Újra műsorra tűzik majd

Ónodi Gábor elmondta, a rendező nem szeretné a filmet kategorizálni, de nem vígjátéknak, inkább vígjátéki elemekkel tarkított szatírának tartja. A Hetedik alabárdost most egy ideig nem játssza, de októberben ismét műsorra tűzi a Tisza Mozi.

Molnár-Révész Erika