Babák a könyvek világában: így érje el, hogy gyermeke szeresse az olvasást!

Az olvasás szeretetét már kisgyermekkorban megalapozhatjuk, melyet a gyermek egész élete folyamán kamatoztat. De hogyan vezessük be a kicsiket az olvasás világába?

Milyen könyvek ajánlottak a különböző életkorokban? Milyen a jó gyermekkönyv tartalmi és vizuális szempontból?

Ezekről és hasonló kérdésekről beszélt Munkácsiné Szabó Katalin gyermekkönyvtáros a minap a Verseghy Ferenc Könyvtárban.

A Tiszakötők Szolnoki Babahordozó Klub szervezésében ugyanis havonta egy alkalommal kötetlen beszélgetést tartanak, a szeptemberi alkalom témájául pedig az olvasóvá nevelést választották.

– Az olvasóvá nevelés feltétele, hogy biztosítsuk a gyermek számára a könyveket, és hogy először megtanítsuk helyesen beszélni – kezdte az alapoknál Munkácsiné Szabó Katalin.

– Az is fontos, hogy példát mutassunk neki, mert a gyermekek mindent utánoznak, ezért jó, ha azt látja, apa és anya olvas.

„A gyermekek hat hónaposan figyelnek fel először a könyvre.”

– Amikor már a tárgyak felé nyúl, adjunk a kezébe könyvet, de olyat, amit nem sajnálunk, mert ő azt még játékszerként kezeli, ezért először csak rakosgatja, épít belőle.

– Kétéves korában tudja már úgy használni a könyvet, hogy az könyv, nem pedig játékszer, vagyis már lapozgatja. Ekkor lehet elkezdeni az olvasóvá nevelést – magyarázta Katalin, majd arról beszélt, hogy milyen könyvek ajánlottak a különböző életkorokban.

– Hároméves korban láncmeséket és egyszerű állatmeséket olvassunk a gyermekeknek, négyévesen pedig ezeket már kiegészíthetjük a novellamesékkel is.

– Négy-, ötévesen a hosszabb állat- és novellamesékkel, valamint az egyszerűbb tündérmesékkel próbálkozzunk, öt-hét évesen pedig jöhetnek a terjedelmesebb tündérmesék és a cselekménydúsabb novellamesék.

– Két-három éves gyermeknek még ne olvassunk olyan mesét, amelyben gonosz szereplők vannak, mert elhiszi és fél tőle. Négy-öt éves korára azonban már kialakul a kettős tudata, vagyis már tudja, mi a valóság és mi a mese, ezért már lehet benne például sárkány vagy boszorkány.

– Mindez azonban csak útmutatás, hiszen az életkori sajátosság és a gyermek igénye dönti el, hogy mikor tudja a különféle műfajokat befogadni. Rövidített meséket viszont ne olvassunk a gyermeknek, mert elveszik a történet lényege. Inkább várjuk meg, amíg elég idős lesz hozzá.

– Minél hamarabb kezdjük el az olvasásra nevelést, melynek legfontosabb eleme, hogy megfelelő könyv kerüljön a gyermek kezébe.

– Szintén nagyon lényeges a beszélgetés és együtt tevékenykedés a gyermekkel, ami azt jelenti, hogy például sétálás vagy gyurmázás közben is folyamatosan beszéljünk. Emellett mindennap meséljünk – sorolta tanácsait Katalin.

– Amit viszont soha ne tegyünk: ne állítsuk választás elé a gyermeket, hogy mesét szeretne nézni a tévében vagy inkább olvassunk neki, mert a tévét fogja választani. Olyat se mondjuk neki, hogy ha rosszalkodik, nem olvasunk, tehát ezzel a módszerrel ne büntessük – tette hozzá.

Milyen a jó gyermekkönyv?

– Egy jó gyermekkönyvnek igényes a nyelvi megformálása és az illusztrációja, valamint változatos és érdekes a meseszövése. Tehát felkelti a gyermek érdeklődését, leköti a figyelmét, kielégíti a kíváncsiságát és serkenti a képzeletét.

– A szereplők jelleme, magatartásformája legyen követendő, és a jó gyermekkönyv nem nélkülözi a humort sem. A legfontosabb azonban az, hogy egy könyv kép nélkül nem gyermekkönyv! – hangsúlyozta Katalin.

– És hogyan meséljünk? Éljük át az együttlét örömét, és senki másra ne figyeljünk, csak a gyermekre. Teremtsünk állandó helyet a mesés összebújáshoz, és fordítsunk rá elég minőségi időt.

– Biztosítsunk meghitt légkört és testi kapcsolatot: vegyük ölbe, öleljük át vagy bújjunk hozzá. Váljunk mesemondóvá! Ettől azonban nem kell megijedni, hisz csak annyi kell hozzá, hogy mi magunk is élvezzük a mesélést.

Czakó Nóra