Agresszióhoz vezethetnek a lövöldözős számítógépes játékok

Nagyon könnyen beszippanthat minket a virtuális világ, és mire észbe kapunk, már függők vagyunk. Ez alól nem kivétel egyetlen korosztály sem. Nagyon sokan élik az életüket a képernyő hősei között, és akkor már az sem mindegy, hogy mi az, amivel játszanak. Főleg akkor nem, ha az adott játék célja a gyilkolás. Ez nagyon sok esetben még több agresszióhoz vezet.

Felmerül a kérdés, hogy hol is itt a kikapcsolódás? Véleményem szerint azok a játékok a jók, amikben egy történetet játszunk végig, mert annak filmes hatása van, és mint tudjuk, a legtöbb történetnek igenis van mondanivalója. Logikátlannak és értelmetlennek tartom, hogy egy-két mondvacsinált ürügy miatt végezzünk virtuális ellenfeleinkkel. Őszintén, mi értelme egy olyan történetnek, ami nem tart sehova? Csak elbutít minket, és egysíkúvá teszi a gondolkodásunkat.

Természetesen a történetmesélési mód is lehet többféle. Van olyan, ahol készen kapjuk a sztorit, és az alakulásába semmi beleszólásunk nincs. De akadnak olyanok, ahol többször is lehetőségünk nyílik döntést hozni, és ettől függően alakul a játékunk. Ezt én is kifejezetten szeretem, de egy bajom van vele: vissza lehet lépni bármikor a korábbi mentéshez, és dönthetünk másként, ha úgy érezzük, az előző rossznak bizonyult. Viszont ettől semmivel nem fogjuk jobban átgondolni a dolgot, mert bármikor újravariálhatjuk.

Ellenben a valósággal, ahol minden döntésünk megváltoztathatatlan, és viselnünk kell a következményeit. Az ilyen játékok szerintem komolytalanabbá, meggondolatlanabbá tehetnek bennünket. Elvégre a való életben nincs egy replay gomb, amit megnyomhatsz, ha úgy érzed, rosszul döntöttél. Mindezek mellett, ha a játékra csak játékként vagy szerepjátékként, vagy „interaktív” filmként tekintünk, akkor élvezhető marad.

Barátságok a világhálón

A játékok másik nagy csoportja az online játék. Egyik barátom minden héten legalább öt napon „fent van konzolon”, és hív engem is. Természetesen szívesen játszom, amikor nem vagyok túl fáradt hozzá, vagy van hangulatom a játékhoz. De az esetek többségében érdekes párbeszédeket, konfliktushelyzeteket szül. Hiszen szerintem sokat játszik, szerinte én túl keveset. Úgy gondolom, jobb lenne elmenni együtt valahová vagy csak beszélgetni, de az ő vélekedése szerint ez szinte ugyanaz, ez a jövő. Magamban kérdem: szüksége van a személyes kapcsolatokra?