Szerencse kell a sikerhez

Maradjunk a jelennél: Hollóy Tamás nemcsak szereti, hanem még ma is nagy rendszerességgel űzi a sportot. Mindennapos vendég a Damjanich uszodában, rendszeresen kerékpározik, a Véső úti teniszpályán hatalmas csatákat vív barátaival, a MÁV SE súlyemelő termében pedig egy hétvégén akár több tonnát is megmozgat.

— Vajon honnan örökölte a sport szeretetét?

— Mindig izgő-mozgó gyerek voltam, tornáztam, fociztam, előbb a Konstantin úti Általános iskolába, majd a Verseghy Gimnáziumba jártam. Pál József csalt le annak idején a súlyemelőterembe. Emlékszem, a Szolnoki Traktor színeiben szereztem első ifjúsági bajnoki címemet, arra is büszke lehetek, hogy 1957-ben a magyar bajnokságon legyőztem az olimpiai és világbajnok, nemrégiben a Nemzet Sportolójának választott Földi Imrét is. Sajnos egy baleset véget vetett a versenyzői karrieremnek. Később az MTE súlyemelő szakosztályánál dolgoztam, mint vezetőedző, közben versenybírói képesítést is szereztem. Büszkén mondhatom, hogy a nemzetközi porondon is ismert lettem, hiszen világ- és Európa-bajnokságon is bíráskodhattam.

— Annak idején köztudott volt, hogy az MTE súlyemelőinél mindig jó hangulatban folyt a munka. Minek volt ez köszönhető?

— Első és legfontosabb volt a közösségi élet. A mai napig is azt hangoztatom, hogy olyan hangulatot kell teremteni az edzéseken, hogy a versenyzőnek legyen kedve dolgozni. Azt gondolom, hogy nálunk ez mindig megvolt, és ennek is volt köszönhető a jó hírnevünk.

Névjegy

Név: Hollóy Tamás

Született: 1937. február 17.

Sportága: súlyemelő

Legjobb eredményei: ifjúsági bajnok és felnőtt I. osztályú versenyző, nemzetközi versenybíró

Iskolai végzettsége: Testnevelési Főiskola tanári szak, súlyemelő szakedzői szak

— Nem ünneprontás, de a sportágat időközben „megtámadta” a dopping.

— Mindig úgy voltam vele, hogy csak tisztességes eszközökkel szabad dolgozni, egykori versenyzőimnek ma is a szemükbe tudok nézni.

— Az edzőség mellett civilben mivel foglalkozott?

— Az Egészségügyi Szakközépiskolában tanítottam a testnevelést, ahol jól éreztem magam. Tulajdonképpen 1979. február 15-én lettem először sportvezető, ekkor a Szolnoki MTE ügyvezető elnökének választottak. Alig fél év múlva, mikor a MÁV és az MTE egyesült, engem választottak meg elnöknek, velem született a MÁV-MTE, és velem szűnt meg 1996-ban. Ekkor vonultam én is nyugdíjba. A tizenhét esztendő hosszú és nagyon dolgos volt, de én leginkább a szépre emlékezem.

— Annak idején azt beszélték az emberek, hogy a MÁV-MTE-nek azért nem lett a futballcsapata NB I-es, mert Hollóy nem szerette a sportágat.

— Természetesen nem rajtam múlt, hogy a csapat nem jutott fel a legfelsőbb osztályba, az pedig butaság, hogy én nem szerettem a labdarúgást. Abban mondjuk volt igazság, hogy nem mindegyik futballistát kedveltem.

— Nem sokáig bírta munka nélkül a nyugdíjas éveket, hiszen manapság is a vízilabdaklub elnökhelyettese.

— Tulajdonképpen az adminisztratív munka dandárját végzem az egyesületnél, ahová közel nyolc esztendeje kerültem, és jól érzem magam. Bár a Damjanich uszoda miatt nagy a bizonytalanság a klubnál, de a város vezetői ígérik, hogy megoldják problémáinkat.

— Hetven éves, több mint fél évszázada él és dolgozik a sportban, sikeres ember, mindezt minek köszönheti?

— A szerencsének nagyobb szerepe volt az életemben, mint a tudásnak. Azért, mert a munkám-hivatáson és hobbim mindig egybe esett.