Folláth Vivien, a világelső

Folláth Vivien szereplésével kellemes meglepetést okozott, hiszen egy arany- és egy bronzérmével a magyar hölgycsapat legeredményesebb versenyzőjének bizonyult a Tynben rendezett világbajnokságon. Történt mindez annak ellenére, hogy idén tavasszal kézsérülést szenvedett a márciusi olaszországi edzőtáborban, és úgy tűnt, hogy oda szezon.

— Hegymászás közben ért a baleset, ezért be kellett gipszelni a kezemet — kezdte a bajnoknő. — Apukám, Folláth János, aki egyben az edzőm is, első mérgében azt mondta, elég volt a kajakozásból, hagyjuk abba az egészet. Tegyük hozzá, hamar elszállt az apu mérge, szuper edzésprogramot írt, én pedig begipszelt kézzel futottam, gimnasztikáztam, erősítettem, közben társaim tartották bennem a lelket. Két hónap múlva már második lettem a győri válogatón. A brandenburgi Világkupára már nem jutottam ki, hiszen a verseny időpontjában, június közepén államvizsgáztam a Pécsi Egyetemen, ahol testnevelő tanári diplomát szereztem. A síkvízi országos bajnokságon éreztem, hogy jó úton járok, 1000 méteren harmadik lettem, emellett mindegyik számban döntős voltam. Ráadásul a portugáliai Világkupát megnyertem, ahol erős volt a mezőny. Az augusztusi válogatón viszont ismét balszerencsésen versenyeztem. Menet közben borultam, összekaptam azonban magam. Bár az első helyre nem volt esélyem, másodikként értem célba, ami világbajnoki szereplést ért számomra.

Mielőtt az elmúlt hétvégi világbajnokságról beszélnénk: Vivien nem először versenyzett a csehországi Tynben, négy éve szintén egyesben indult a kontinensviadalon. Akkor negyedik helyen végzett, egy spanyol lánnyal harcoltak a bronzéremért. Szerinte megnyerte a párharcot, a célfotó azonban nem az ő javára döntött. Most azonban fordult a kocka, minden összejött a szolnoki kajakosnak.

— Pedig ismét rosszak voltak az előjelek — folytatja Vivien —, hideg, esős idő, amit kifejezetten utálok, nagyon fázós vagyok. Nem kevesebb mint 27-en rajtoltunk a 36 km-es, nyolc körből álló, öt futószakasszal megspékelt távon. A kezdeti tülekedés után az ausztrál Belcher vágott az élre, én pedig igyekeztem a nyomában maradni. Közben egy angol és egy cseh lány is igyekezett beleszólni a dobogóért folyó harcba. Szerencsére jól jöttem ki a fordulókból, és a futásaim is sikerültek, az utolsó körben pedig sikerült Belchert is lehajráznom. Mintegy 15 mp-cel előztem az ausztrál lányt, és szereztem meg életem első világbajnoki címét.

Az újdonsült bajnok azonban nem sokáig örülhetett, hiszen doppingvizsgálatra citáltak, ahol egy órán át várakoztatták. Pihenésre sem sok idő maradt, hiszen másnap — az egyéniben ötödik — győri Kollár Judittal az oldalán párosban voltak érdekeltek. Pihent vetélytársakkal szemben vették fel a versenyt, hiszen a mezőnyből csak ők indultak egyéniben is. Ennek fényében szépen csillog a bronzérem.

Vajon mennyit érnek ezek az érmek? — A mi sportágunkban nincs szó milliókról, számomra nem a pénz a lényeg. Nekem apu a menedzserem, családom a szponzorom — mondta Vivien.

-->