Gulyás Ferencet választotta az év edzőjének a honi szövetség

Ezzel nemcsak a szurkolók, hanem a szakma elismerését is kivívta, amely nemrégiben megválasztotta az év edzőjének.

– Jó érzéssel tölti el az embert, ha elismerik a munkáját, de idény közben egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy esetleg én lehetek majd az év edzője.

– Csupán próbáltam minél jobb munkát végezni a csapattal – felelte arra a kérdésünkre Gulyás Ferenc, meglepetésként érte-e a díj.

– Ez nem csak az én érdemem, hanem a játékosoké, akik ott, a pályán véghez vitték a bravúrt, illetve a segítőimé is, Ilyés Gáboré és Czanek Kálmáné, akik ugyanúgy éjt nappallá téve dolgoztak azért, hogy sikeresek legyünk.

Emlékeztetőül, a Tisza-parti gárda alapos vérátömlesztésen esett át a 2016-os szezont megelőzően. Kezdve azzal, hogy a szolnoki Rása Alex visszatért soraiba, és vele párhuzamosan olyan tehetséges fiatalok érkeztek, mint Krupánszki Olivér, Török Roland, vagy a brazil Jurgen Hummes Specht.

Ez azonban még nem volt garancia a sikerre, a szakmai stábnak a meglévő játékosokat csapattá kellett gyúrnia, méghozzá rövid idő alatt.

– Tavaly végre lettek támogatóink, akik lehetővé tették a számunkra, hogy játékosokat igazoljunk – folytatta a szakember.

– De ne higgye senki, hogy ezáltal olyan szintre jutottunk, mint más honi klubok, melyeknél kis túlzással a határ a csillagos ég, viszont megnőtt a mozgásterünk, és igyekeztük kihozni a legtöbbet az adódó lehetőségből.

Akik rendszeresen figyelemmel követik a röplabdát, azok pontosan tudják, hogy néhány éve még Gulyás Ferenc is játékosként erősítette a Szolnokot. Elmondása szerint, szinte egyik napról a másikra lett a csapat vezetőedzője.

– Ha jól emlékszem, 2012-őt írtunk, amikor először megkerestek, hogy elvállalnám-e a feladatot. Merthogy nincs senki olyan a klubnál, aki csinálná, illetve aki mégis, azt nem fogadják el a játékosok.

– Igent mondtam, ezzel mintegy fejest ugorva a mély vízbe. Ugyanis nekem az volt a tervem, ha befejezem a játékos pályafutásomat, akkor végigjárom az edzői ranglétrát.

– Elkezdek gyerekkel foglalkozni, megtanítom nekik az alapokat, és az évek folyamán csapattá kovácsolom őket. Ha jól dolgozom, akkor egy szép napon majd ők adják a felnőttcsapat magját – gondoltam én. Azonban az élet átírta a forgatókönyvet, amit így utólag azért nem bánok.

Pabar Gyula