Király Gábor még görgeti maga előtt a célokat

A Király Gáborral készült interjút megtalálják a Vasárnap Reggel legfrissebb számában.

Hivatalos honlapja szerint pályafutása ötvenedik felkészülésének vágott neki januárban. Mi vitte rá, hogy negyvenegy évesen, 108-szoros válogatottként a meleg családi otthonból elinduljon a hidegbe, a latyakba, a sárba?

– A labdarúgás hitvallás, életforma számomra, a mai napig szeretek a sárban vetődni – mondta lapunknak Király Gábor. – Még mindig élvezem, ha megszakadok a munkában, ha küzdhetek a céljaimért, és nem hullanak az ölembe az eredmények. Mindenért meg akarok dolgozni, és az is fontos, hogy nagyszerű hangulatban készülünk. Összetartó közösség tagja lehetek, bizonyítottuk, hogy tudunk egymásért küzdeni.

És ha négy év múlva is nagyszerű lesz az öltözői hangulat?

– Hajdú B. István mondta az egyik műsorban, hogy húsz év múlva a Nemzeti Sport címlapján azt olvassa majd, hogy a most huszonegy esztendős Kiss Tamás visszavonult, Király Gábor pedig elkezdte a téli alapozást. Ezen én is jót nevettem, de egyelőre tényleg nem tudom, meddig állok a gólvonal előtt. Görgetem magam előtt a célokat. A szerződésem 2019 nyaráig szól, márpedig a Haladás éppen akkor ünnepli a századik évfordulóját. Ennél nagyobb motiváció egyelőre nem kell.

Korábban mennyire motiválta, hogy az új stadionban pályára léphessen?

– Nagyon. A stadiontól nyolcvan méterre nőttem fel, biztos voltam benne, hogy szenzációs érzés lesz az új komplexumban védeni. Nézőként is felemelő lenne ott szurkolni a csapatnak, de nagyon örülök, hogy játékosként léphettem a gyepre.

Az új stadionban a Ferencvárost és a Videotont is legyőzték. A soproni albérlet után valóban ennyit számított a hazai pálya?

– A lehető legjobbkor tértünk vissza a stadionba. A csapatnak, a szurkolóknak és a városnak is nagy lökést adott, hogy ott játszhatjuk a hazai meccseket, ráadásul hiába bontották le a régi pályát, hiába kezdték nulláról az építkezést, amikor belépünk a kapun, ugyanaz az érzés fog el bennünket, mintha a régi stadionban lennénk. Minden kicserélődött, de az atmoszféra, a lebontott szentély lelke ott maradt. A Rohonci út továbbra is az otthonunkat jelenti, mindössze annyi történt, hogy a pálya új, sokkal szebb köntöst kapott. Szó sincs arról, hogy szoknunk kellene, vagy hogy nekünk ez ugyanúgy újdonság, mint az ellenfélnek. A Fradi és a Videoton ellen mindenki láthatta, hogy úgy hajtunk benne, mint a korábbiban.

Az utolsó három őszi fordulóban szerzett kilenc ponttal elmozdultak a kieső helyről, de gondolom, nem számítanak könnyű tavaszra.

– Biztosan lesznek jó sorozataink és hullámvölgyeink is, a kérdés, hogy meddig tartanak, és milyen hamar állunk talpra a gyengébb meccsek után. Az utolsó három őszi meccsen szerzett lendületet igyekszünk megtartani, és meglovagolni ezt a hullámot.

A Haladás kerete alkalmas a bentmaradásra?

– A szezon előtt is mondtam, a keretünk NB I-es szintű – ha megfelelően használják. Minőségben nem vehetjük fel a versenyt az élmezőnnyel, de ha mindenki száz százalékot ad, az élvonalban a helyünk.

A saját őszi teljesítményével mennyire elégedett? Mondjuk, egytől tízig terjedő skálán.

– Minden meccs után értékelem a produkciómat, nagyon szigorú vagyok önmagammal szemben, de konkrétumokról korábban sem beszéltem a sajtóban, most sem szeretnék.

Akkor beszéljünk a pályán kívüli szerepéről! A sikertelen 2017-es esztendőben a magyar válogatottban többen említették, hogy az Eb után visszavonult játékosoknak nemcsak a tudása, hanem a pályán kívüli karizmája is hiányzott a csapatból.

– Kívülről nagyon nehéz erről beszélni, mert nem vagyok ott az edzéseken, nem tudom, mit éreznek a játékosok. Már nem vagyok része annak a közegnek, így azt sem tudom megmondani, mi hiányzik a csapatból. Az viszont biztos, hogy minden együttesnél akadnak átmeneti időszakok, időre van szükség, hogy az új vezéregyéniségek megjelenjenek, és kifejlődjenek az ehhez megfelelő emberi tulajdonságok. A törés minden csapat életében bekövetkezik, a lényeg, hogy tanuljunk belőlük, és kétszer ne kövessük el ugyanazt a hibát.

Már visszavonult a válogatottól, ám a véleményére mindig odafigyelnek. Mit gondol, 2017-ben nem sikerült tovább menni azon az ígéretes úton, amelyen korábban elindult a magyar válogatott, vagy az Európa-bajnoki részvétel illúzió volt, és most csöppentünk vissza a rideg valóságba?

– Nem volt illúzió, mert kemény munkával jutottunk ki az Eb-re, és jó irányba haladtunk. Inkább azt mondom, nem tudtuk felhasználni az ottani tapasztalatokat, jobban mondva, nem tudtuk, hogyan kellene felhasználni. A „hogyan?” kérdésre sajnos sokszor nem találjuk a választ. Az Eb előtt sem igazán tudtuk, hogyan kellene marketingszempontból felépíteni a válogatott szereplését. Megvártuk, mi történik, és miután jól szerepeltünk, igyekeztünk a legtöbbet kihozni a pillanatnyi népszerűségből. A futballhoz mindenki ért Magyarországon, a hibákat mindenki észreveszi, de a megoldást, illetve annak megvalósítását már nagyon kevesen tudják.

Ön tudja?

– Én is tanulófázisban vagyok, a saját cégemnél, a shopomnál és a kapusiskolámban mindennap találkozhatok új helyzettel, eszem ágában sincs azt mondani, hogy mindenre tudom a megoldást. De a szakmában régóta benne vagyok, ha a rossz formában lévő kapust egy hét alatt kellene felhoznom, tudom, hogyan hozzam ki belőle a maximumot. Gyakorlatias embernek tartom magam, nem biztos, hogy el tudom magyarázni, hogyan kell, de meg tudom csinálni. Ehhez képest Magyarországon többnyire elméleti szakembereket találunk, azt már kevesebben tudják, hogyan kell hozzányúlni a játékoshoz, a csapathoz.

Kevés a szakemberek külföldi tapasztalata?

– Ennél ez összetettebb. Mert lehet ötletelni, mondhatjuk, hogy külföldön így vagy úgy építkeznek, de nem szabad elfelejteni, hogy mi Magyarországon élünk. Annak idején édesapám is megkérdezte tőlem, miért építtetek olyan létesítményt, amilyet Németországban láttam. Azt feleltem, hogy nem ugyanolyan lesz, hanem beépítem a magyar kultúrába. A tisztaságot ugyanúgy megkövetelem, a gyerekeknek köszönniük kell az összes ottani dolgozónak, az alapokból nem engedek. De nem felejthetem el, hogy a német mintát magyar gondolkodású emberekkel akarom megvalósítani. Ötleteket átvehetünk külföldről, de egy az egyben nem másolhatjuk. Arra kell törekedni, hogy a két kultúrát közelítsük egymáshoz.

Borítókép: Király Gábor korábbi válogatott kapus az OTP Bozsik Bajnokok programjának telki edzőtáborában 2017. április 18-án. A táborban neves futballisták készítenek fel harminchat gyermeket a Magyar Kupa-döntő előtti gálamérkőzésre.

MTI Fotó / Szigetváry Zsolt