Házasság hete

Kevés olyan ősi, hosszú történetének viharait sikeresen túlélő intézményünk van, mint a házasság.

Bár írás nem maradt ennek a szép emberi köteléknek a kezdeteiről, egyidős lehet velünk. Annak, hogy még létezünk, a család a biztosítéka, s egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége a sarkköve. 

Ostobaság – mondhatja erre a házasságellenesek tábora, akár a többnejűséget, akár a divatos házasság- és családpótlékokat hozva fel példaként. Ami az előbbit illeti, az a férfiakat pusztító, nehéz korokból maradt ránk, s bár néhol még élő, de lassan visszaszoruló szokásról van szó. A modernizálódó keleti társadalmakban is egyre inkább tetten érhető az egynejűség terjedése. Ami pedig a mostanában hirdetett házasságpótlékokat illeti, túl rövid ideje léteznek ahhoz, hogy elmondhassuk róluk, bármiben kiállták a próbát. Eddig pusztán a divat követése a legfőbb támogatójuk, ami nem biztos, hogy elég az üdvösséghez. 

A házasság intézményének egyetlen igazi ellenfele van csupán, de az valóban komoly kihívást jelent számára. Az, ha nem tudjuk megtölteni igazi tartalommal. Akkor a házasság sem tudja teljesíteni a hivatását: a családban élők védelmét a világ kihívásaival szemben, és a jövőnket jelentő felnövekvő nemzedékek egészséges fejlődésének biztosítását. A házasság hete is ennek fontosságára hívja fel a figyelmet, de ettől függetlenül a magunk, gyermekeink, unokáink élete érdekében is valójában állandó „házasság hetében” érdemes élni a napjainkat. 
 

Csak akkor tudja teljesíteni hivatását, ha megtöltjük igazi tartalommal...