Virtuális valóság

Remegő kézzel fogtam meg a sebváltót az autóban, még amikor a rutinpályán az első órámat tölthettem. A tapasztalatlanságommal tisztában volt az oktatóm, így nem is adott más feladatot, csakhogy kuplung váltás és szépen sorban a sebességek. Azért hamar belejöttem és már gyakorolhattuk is a manővereket. A vizsgán a szlalom hátrafelé tolatást kellett teljesíteni. Emlékszem nagyon izgultam, csak úgy ugrált a pedálon a lábam. Több mint tíz éve volt ez már, mivel a vezetés nem lett a kedvenc időtöltésem és egy ideig autónk sem volt, kissé megkopott a nehezen megszerzett gyakorlati tudás. Néhány év eltelte után ültem újra autóba, de mivel nem voltam biztos magamban, így édesapám segítségével elhagyatott utakon gyakoroltunk. A rutint azóta már megszereztem, olykor szívesen is vezetek, a rövidebb és megszokott távokat már megkedveltem.

A mai napig emlékszem, hogy az elméleti képzésen két táblatörlő szivaccsal magyarázta az oktató a balra fordulás lehetőségeit. Ez a korunk tanulóinak kimarad, ahogy cikkünkben is olvashatják, többségük az online formát választja. Nekem biztosan hiányoznának a magyarázatok és az is, ha nem kérdezhetek egy-egy felmerülő témában. Nem maradnak viszont segítség nélkül a mostaniak sem, kérdéseik esetén bátran fordulhatnak a szakoktatókhoz. Bár ezt viszonylag kevesen teszik meg. És hogy jó-e ez az irány, ki tudja? Ma még csak az elmélet működik online, hamarosan már az első órákat szimulátoron teljesíthetik a diákok. Bármennyire is valósághű és mondjuk a jármű kezelésére megtanít ez a módszer, azért szerintem van mit tapasztalni az utakon, mielőtt a frissen megszerzett jogosítványunkkal a zsebünkben útnak indulunk.