István öröksége

Nehéz olyan uralkodóról újat mondani, akinek életműve ezer éve történelmünk része. Megkönnyíti a dolgunkat, hogy azóta is szembesülünk olyan súlyú kérdésekkel, melyekre Szent István királynak kellett sorsdöntő választ adnia. A közkeletű vélekedés szerint első királyunk térítette elődeinket a keresztény vallásra, ami leegyszerűsítése a valóságnak. A kereszténység korábban sem volt ismeretlen számunkra, erről sírleletek tanúskodnak az utókornak. A nagy kihívást a magyarság beilleszkedése jelentette a korabeli Európába, s ennek volt feltétele a keresztény egyházszervezet kiépítése, a vele járó életforma meghonosítása. István királynak döntenie kellett, hogy két világ határán a bizánci kereszténységhez és a Kelethez, vagy Rómához és a Nyugathoz köti Magyarország sorsát. Döntése vízválasztó lett a magyar történelemben és most valószínűleg egy újabb, hasonló erejű sorskérdéshez érkeztünk. 

Az egykor számunkra is otthonos keresztény Nyugat egyre kevésbé találja önmagát. Kezd szép lassan kihátrálni mögülünk, így magunknak kell döntenünk további utunkról. Annak idején István király az európai népek közösségébe lépve is sikerrel őrizte meg önállóságunkat, népünk sajátos arculatát, kultúráját. Valószínűleg ma ez a kihívás jelenti számunkra a szentistváni életmű legfontosabb tanulságát. 

Magyarnak, de ugyanakkor európainak maradni úgy, hogy tovább hordozzuk legjobb hagyományainkat, a szabad gondolkodás, a szellemi függetlenség és nemzet létünk védelmét.