Kicsiben kezdődik

Emlékszem az első alkalomra, amikor kipróbáltam a cigarettát. A kíváncsiság és az izgalom dolgozott bennem leginkább, de ennek a két érzésnek sikerült nagyon gyorsan megnyugodnia az első pár „slukk” után. Viszonylag hamar eldőlt, hogy bár jól mutat az ujjak között, összehozza az embereket, kevésbé uncsi vele a buszra várni, ráadásul hovatovább, még némiképp „menő” is: nekem nem fog menni. Talán a technika, talán az undor, amit a füsttől éreztem, nem tudom, de nem lettem dohányos, rövid időre sem, nemhogy hosszabbra. 

Sőt, kifejezetten zavar, ha valaki a közelemben fújja a füstöt, amit nem nézi, merre szállhat, de valahogy a hajamat és a ruhámat mindig célba veszi. Kész szerencse, hogy ma már sokféle korlátozás és szabály szorítja keretek közé a dohányzást. Sőt, manapság egyre többen használnak „okoseszközöket” is, elektromos cigaretták széles választéka áll rendelkezésre. 

Ennek ellenére a klasszikus vonal még mindig nagyon népszerű, hiába „drága mulatság.” Amellett pedig, hogy az egészségre káros, a környezetnek sem tesz jót, már ami az eldobált csikkeket illeti. Azokból bizony akad szép számmal, sajnos a vármegyeszékhely forgalmasabb területein is tengernyi hever belőlük. Cikkünkből bővebben tájékozódhatnak a témáról, valamint a lehetséges megoldásokról. 

Ami azt hiszem, ott kezdődik, hogy aki cigizik, egyszerűen ne dobja el a csikket! Hanem mondjuk tegye a kukába. Olyat csak félve merek kimondani, hogy inkább ne is dohányozzon, de ha már így van, ez a két pluszmozdulat nem sok. Bár úgy tűnik, mégis az.