Változó évszakok

Szóval itt van a tavasz. Végre. Mondjuk, az elmúlt napokat tekintve kicsit a nyár is. Most meg hűvös szelek tartják vissza a jó időt. Csak fagy ne legyen már…Talán a tavasz mégis annyira szeszélyes, hogy még ne bízzunk meg benne teljesen? Pedig a fák, bokrok, rügyek, virágok így tesznek. Olyannyira hisznek és bíznak, hogy lassan hetek óta nyílnak, pattannak, pompáznak, illatoznak. 

Még a barka is iparkodott „rügyfakadni”, hogy az idén korán érkező húsvét éke lehessen. Pedig, ahogy egykor nagymamámék mesélték, ha ilyenkor már itt járt az ünnep, bizony barka nélkül maradt. De mondtak mást is. Számított, mit jelez a medve, ha kibújik a barlangból. Bízni lehetett abban, hogy Sándor, József és Benedek valóban hozták a meleget a zsákban. Akkor nem akarta ennyire utolérni az időjárás az évet. Meg úgy egyáltalán senki és semmi nem sietett. Mindennek sora volt. Persze megesett, hogy az évszak produkált valami szokatlant, azért összességében mégis kiszámíthatóbb volt. 
De elmúltak a régi idők, mi pedig a jelenben élünk. Sok minden megváltozott, és változik folyamatosan. Ez is a dolgok rendje, azt hiszem. Csak néha túl gyorsan zajlik, és nehéz lépést tartani vele. 

Az okosok azt mondják, hogy a változás az egyetlen, ami állandó. Ehhez alkalmazkodik minden, még maguk az évszakok is. Átalakulnak, eltűnnek, új szabályok szerint alakítják a természetet és a ritmusainkat. 

Mi pedig csak annyit tehetünk, hogy követjük.