SZOLJON
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei hírportál
október 23., szerda
Katarzis. Eufória. Örömmámor. Libabőr.
Csak keressük azokat a kifejezéseket, amelyek leírják, mit éreztünk Csoboth Kevin góljánál a Magyarország–Skócia mérkőzés századik percében az Európa-bajnokságon. De nem találjuk. Talán nincs is rá megfelelő szó. Marco Rossi együttese a Svájc elleni találkozón alulteljesített, majd ugyan helytállt Németországgal szemben, de ott is kikapott. A csoport utolsó meccsén a skótokat mindenképp le kellett győzni a továbbjutáshoz.
Izgatottan ültünk le a televízió elé, hiszen ezen a mérkőzésen dőlt el csapatunk sorsa. Teltek a percek, jobban játszottunk, de nem sikerült gólt szerezni. Jött a 68. perc, egy szabadrúgás után Varga Barnabás terült el a földön. Látszott, hogy nagy a baj, Varga eszméletlenül feküdt. Mintha megállt volna az idő, mindenki aggódott. A mentősöket Szoboszlai Dominik rángatta be, hogy segítsenek. Eközben a VAR lehetséges tizenegyest vizsgált a mieinknek, de talán ez volt az első olyan alkalom, amikor ez nem érdekelt senkit. A Fradi támadója szerencsére magához tért, de hordágyon kellett levinni a pályáról, és büntetőt sem kaptunk.
Ekkor éreztük, ezt a meccset Barniért meg kell nyerni.
Kilencvenedik perc, még mindig nincs gól. Tíz perc a hosszabbítás. Csoboth-helyzet. Kapufa. Ilyen nincs. Ez volt a meccslabda. De nem ez volt. Az utolsó percben visszaadta a sors azt, amit nemrég elvett. Amikor már nincs rá válasz, Csoboth Kevin mégis megszerzi a győztest gólt, jött a dráma.
Katartikus élmény, mindenki egy emberként örült. A játékosok, az edzők, a szurkolók. Erre csak a sport, a futball képes.