Tanársegédek négy lábon

Sanyi és Süni. Már a nevek hallatán is felkapja az ember a fejét. Hát még tulajdonosaik láttán. Fitos orrocskák, pihe-puha szőrzet, négy láb. És mindketten különleges „hivatást űznek”. A két tanársegéd a szandaszőlősi iskolában dolgozó Braunitzer Nikolett pedagógus legközvetlenebb (és talán legkedvesebb) kollégája. Ők hárman olyan csodálatos élménnyé emelik a tanulást, amely teljesen új szintre helyezi a gyerekek számára a tanórákat, erről cikkünkből bővebben tájékozódhatnak.

Miért ragaszkodnak ennyire hozzánk?

Azt hiszem ezen nem csodálkozik senki. Ahová ugyanis egy kutya beteszi a mancsait, ott képes csodákat teremteni. Persze szigorúan azokra az esetekre gondolok, amikor az eb megfelelő gondoskodásban és tanításban részesül. A szóban forgó történet kapcsán ez nem kérdés.

Eltűnődtem, vajon mi lehet a titka annak, hogy egy állat ennyire képes alkalmazkodni az ember világához? Vajon mivel lehet kiérdemelni ezt? Nem. Nem a sok jutalomfalattal és hasvakargatással, ebben biztos vagyok. Ezek csak járulékos hasznok, amik persze roppant boldoggá teszik a négylábút. 

Földöntúli kapcsolódás

Azt mondják az okosok, hogy ők máshogy vannak „bekötve.” Már-már földöntúli módon képesek rácsatlakozni az emberre és teljesen más érzéseken, összefüggéseken keresztül kapcsolódnak hozzánk. Nekünk is van kutyánk, így első kézből tudom, hogy ez igaz. Lakik valaki ott bent, aki úgy tud nézni a mogyoróbarna szemeken át, mintha minden rezdülésemet ismerné. 

Sanyiban és Süniben is lakik egy ilyen valaki. Aki éppen tanársegédként lép színre ott a gyerekek között.