Gombkötő Béla könnyen hetvenkedik

 
Hosszú, terített asztal áll az egyik Zrínyi utcai épületben. Ahogy születésnaphoz illik. Mellette három egyforma méretű asztal, ezek mindegyike - a szakirodalom megfogalmazása szerint - „téglalap alakú, 2,74 m hosszú és 1,525 m széles, a padlótól 76 cm-es magasságban, vízszintesen helyezkedik el.” Mindegyiket - szintén a nemzetközi szabványnak megfelelően - 15,25 centiméter magas háló osztja ketté. Az érkezőket plakát fogadja „Egy kellemetlen születésnap attól válhat kellemessé, ha azokkal töltheted, akik tisztelnek és szeretnek” felirattal.

A meghívottak köszönteni jönnek, de ők maguk az Egyesített Csapatok Ecetgyári Tornájának is résztvevői. Gombkötő Béla egészségére koccintanak, aki hetvenedik életévét töltötte a napokban.
- Születésnapi asztalitenisz-tornára hívtam a barátaimat, de ők letoltak. Azt mondták: rendben, játsszunk egy jót, de tisztességes születésnapi összejövetel is legyen - mondja az ünnepelt.
Akiről sokan úgy vélik, hogy tősgyökeres szolnoki. De ez tévedés.

- Rákospalotán éltünk, hatéves voltam, amikor szüleimtől pingpong asztalt kaptam. Sámlira kellett állnom, csak úgy értem föl. Idővel egyre többen jártak hozzánk pingpongozni, több későbbi NB-s játékos, még Faházi Janika barátom is. A Kelenföldi Építőkben kezdtem versenyszerűen játszani, de közben igazolt focista is voltam. Akkoriban ehhez különleges orvosi engedély kellett. Focizni jobban tudtam, pingpongozni viszont jobban szerettem. Ennek a kettősségnek a katonaság vetett véget. Dunaföldvárra kerültem, a laktanyában nem lehetett asztaliteniszezni, viszont az ottani NB III-as csapatban fociztam.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] A szolnoki Gombkötő Bélát rendhagyó módon köszöntötték barátai, sporttársai.
Fotó: Mészáros János
[/caption]

– Hogyan, mikor került Szolnokra?

- 1976- ban a Szolnoki Nyomda Vállalat igazgatójának neveztek ki. A sportos vérem itt is dolgozott bennem. A kollégáim eleinte a vidékre került pesti embert látták bennem. De hamar megenyhültek: salakos focipályát építettünk a nyomda udvarán. Munkaidő után ugyanúgy talicskáztam a salakot, mint bárki más. A gépteremben dolgozó nők nem hittek a szemüknek. Beneveztük a csapatunkat a városi bajnokságba, természetesen a legalacsonyabb osztályba. Minden évben előre léptünk, az első osztályba jutottunk. Később a Szolnoki MÁV MTE elnökségi tagja, később elnöke is lehettem. Még Szolnokra érkezésem évében megalapítottuk a Tiszaparti Baráti Kört. Ennek idén már harmincnyolcadik éve.

Az alapítók közül négyen máig aktívan játszunk. Nem tudom, hogy van-e az országban még egy ilyen múltú pingpong baráti kör. Hetente kétszer, kedden és csütörtökön jövünk össze. Természetesen minden meccs vérre megy. A legidősebb tagunk nyolcvannégy éves, a legfiatalabb ötvenegy. Fantasztikus társaság! Ezeknek a srácoknak még mindig habzik a szájuk, ha nem nyernek. Nagy öröm látni azt, hogy évről-évre mennyit fejlődnek, fejlődünk. Mindenki szeretettel néz rám, de ez kölcsönös, mert másként ez nem működik. Persze, voltak konfliktusok is, hiszen egy 38 éves jó házasságban is vannak. De a sport szeretete és a barátság mindig megmaradt. Idén az ÁNTSZ és a Tiszaparti Baráti Kör csapatai egyesültek, harmincan vagyunk.

– A gyermekei tovább vitték a sportos hagyományt?

- Igen. Nagyobbik fiam testnevelő tanár, emellett labdarúgó szakedzői végzettsége is van. Kisebbik fiam a Magyar Diáksport Szövetségben dolgozik. Lányom pedig aerobic világbajnoki ötödik helyezett. Öt unokám van, Balázs 19 éves és az Újpest labdarúgója, Luca röplabdázó, Emike pedig atletizál. A többiek még kicsik az élsporthoz, de Zénó már három éves korában lovon ült, Nadin két esztendősen tigrisbukfencezik. Tőlem tanulta.
Aztán következnek a szülinapi összejövetelen a hosszabb-rövidebb, komolyabb-viccesebb köszöntő beszédek, érkeznek az ajándékok. Ám ekkor valami miatt - talán a hideg novemberi kora este teszi - lassan bepárásodik az ünnepelt szemüvege. A torkában lévő apró gombóc előbb pingponglabda nagyságúra, majd sziklává dagad.

- Szeretem ezt a társaságot, mindegyik tagja közel áll a szívemhez. De arra is büszke vagyok, hogy a korábbi munkatársaim nem mennek át az utca túloldalára, ha meglátnak. Így már nyugodtan megyek a másvilágra, ha eljön az ideje.

Névjegy

Gombkötő Béla

1943 november 25- én született Budapesten. 1970-ben nyomdaipari technikusi oklevelet szerzett.
1976-ban a Szolnoki Nyomda Vállalat igazgatójának nevezték ki. A cég később Verseghy Nyomda néven működött, majd kft.-vé alakult. Ekkortól ügyvezető igazgató.
1993-ban, a nyomda privatizációjakor lemondott, önálló vállalkozásba kezdett. A nyolcvanas évektől elnökségi tagja, majd
1994-től elnöke a Szolnoki MÁV-MTE-nek.
1996-tól a Szolnoki MTE alapítványának kuratóriumi elnöke. Sportszervezői tevékenysége elismeréseként a város „Társadalmi Munkáért” aranyérmét kapta.