„Nagyon szeretek mosolyogni és szeretem, ha valaki boldog”

Azok a barátai, akik nem tudtak eljönni a megnyitóra, videóüzenetben gratuláltak neki, így kiderült, hogy a tószegi fiatal egyszer még egy videóklipben is feltűnt pár másodperc erejéig.


– Mikor kezdett el rajzolni?

– Három évvel ezelőtt kezdtem el kicsit komolyabban foglalkozni a rajzolással. Budapesten volt egy fantasztikus rajztanárom, aki megtanította nekünk, hogy mindenki tud rajzolni. Lehet, hogy hihetetlen, de ez így van, mert volt olyan osztálytársam, aki a kezdetekben csak pálcikaembereket tudott rajzolni, három-négy hónappal később viszont már szerintem elég jó rajzokat készített.

– Miért pont a karikatúra műfaját választotta?

– Kicsit unalmasnak tartottam a portrét, a nagyon részletes rajzokat és egyszer teljesen véletlenül találtam Mr. Beanről egy karikatúrát. Akkor azt gondoltam, hogy ez baromi jó, vicces és különleges. Ráadásul egy portré megrajzolásához türelem kell, de a karikatúránál csak pár vonás és látod is az embert.

Nagyon szeretek mosolyogni és szeretem, ha valaki boldog. Olyan jó, amikor valakiről rajzolok egy karikatúrát és nevet. Nekem ennél nagyobb bók nem is kell, szóval azt érzem, hogy ez az én műfajom.

– Mi alapján választja ki a „modelljeit”?

– Azokról készítek karikatúrát, akik kicsit megfognak, akinek karakteres az arca, mint például Al Bundy, Mr. Bean vagy Steve Jobs. Ha valamelyik ismerősöm megkér, hogy készítsek róla egy karikatúrát, azt is szívesen megcsinálom, de az hosszadalmasabb. Egy karikatúrát általában fél óra elkészíteni, de egy-egy ismerőst néha órákig is rajzolok. Ez azért is nehéz, mert hozájuk érzelmek is kötnek, ráadásul mindenkinek szeretnék megfelelni, de egy ismerősnek még jobban.

– Hogy szoktak reagálni az ismerősei, amikor meglátják a róluk készült karikatúrát?

– Általában az a reakció, hogy nevetnek, vagy hozzáteszik, hogy „Úristen! Ekkora orrom van?” vagy „Ekkora fülem”? Szerintem ennek a műfajnak ez a lényege, nem is lehet ezen megsértődni. Nem is fordult még elő soha ilyen.

– Kinek az ötlete volt, hogy az alkotásait kiállítsák?

– Amikor anyukámnak megmutatok egy képet és elmondja a véleményét, mindig az a második kérdése, hogy „Feltetted a Facebookra? Sosem lehet tudni.” Én pedig feltettem. Itt látta meg a rajzaimat a könyvtár egyik dolgozója.

– Mit szólt a felkéréshez?

– Először meglepődtem, hogy „Nekem kiállítás? Nem vagyok én még olyan jó.” Szóval először nem hittem el. Még csak most kezd tudatosulni bennem, hogy itt vannak a rajzaim és én is itt vagyok. Számomra ez nagy dolog, és nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre, hogy mit írnak a vendégkönyvbe.

– Szerepelt az Alone In The Moon legelső videóklipjében. Hogyan került oda?

– A dekoratőrképzésen az egyik osztálytársam mondta, hogy az ismerősének a zenekara most forgatja első videóklipjét, ahová dekoratőröket keresnek. Kérdezte, hogy mit szólnék hozzá? Én pedig elvállaltam. Péntektől vasárnapig, napi huszonnégy órában dolgoztunk, de iszonyatos hangulat volt és a srácok nagyon jófejek voltak. Egyszer csak Balázs, a dobos odaszólt nekem, hogy kellene még valaki a klipbe, egy lány, aki ­piál és rám nézett. Én meg erre: „De én nem ilyen vagyok. Ezt nem tudom megcsinálni.” Végül bevállaltam, mert hát egyszer élünk.

Hobbiként rajzol

Judit a Tószegi Általános Iskolá­ban kezdte tanulmányait, majd a Széchenyi István­ Gimnáziumban érettségizett. Ezután Budapesten elvégzett egy dekoratőr képzést. A karikatúra-rajzolás számára még csak egy hobbi, így ez az első kiállítása is. A tárlaton, amely még július 4-ig látható, a rajzok között a rokonokon és ismerősökön kívül Mr. Bean, Al ­Bundy, ­Marilyn Monroe és még ­Obama elnök is feltűnik egy elég érdekes ábrázolásban.

Judit jövőbeli tervei még bizonytalanok. Gondolt rá, hogy grafikusnak tanul tovább, de a pedagógia is érdekli, mert imádja a gyerekeket. Az viszont már biztos, hogy a Damjanich János ­Múzeum pályázatára beküldött karikatúráját is megcsodálhatja majd a nagyközönség, ugyanis az ő alkotását is kiállitják a Múzeumok Éjszakáján június­ 24-én.

Judit jövőbeli tervei még bizonytalanok. Gondolt rá, hogy grafikusnak tanul tovább, de a pedagógia is érdekli, mert imádja a gyerekeket. Az viszont már biztos, hogy a Damjanich János ­Múzeum pályázatára beküldött karikatúráját is megcsodálhatja majd a nagyközönség, ugyanis az ő alkotását is kiállitják a Múzeumok Éjszakáján június­ 24-én. Köllő Judit „eredetiben” és a saját magáról készített karikatúrán | Beküldött fotó -->