2023.07.29. 13:00
„A hívek is felelősek a papjukért” – nehéz szívvel hagyja ott a közösséget, az iskolát Karcag plébánosa
Tizenhárom évig volt Karcag plébánosa Gulyás Zsolt érseki tanácsos, akit augusztustól Encsre helyeztek át. Vasárnap tartja búcsúmiséjét a templomban. Hogy milyen emlékekkel megy el, ezt is kérdeztük tőle.
Várja a kihívásokat, de nehéz szívvel távozik a plébános
Fotó: Daróczi Erzsébet
– Ha végiggondolom, ez egy gazdag 13 év volt, sok mindent megéltem az itteni közösséggel. Amikor idejöttem, az volt a legfontosabb, hogy a plébánia lakható legyen, ami nem kis feladat volt, de egy év elteltével, 2011 októberében az érsek megáldotta a felújított plébániát, elkészült a templomban a padfűtés első része.
– A templom tetőterébe való feljutás balesetveszélyes volt, ezt is megoldottuk, megvolt a sekrestye felújítása is – sorolta Gulyás Zsolt, aki bevallja, kicsit nehezen indult a karcagi kezdése, hiszen a közösség, a hívek megszokták elődjét, így kellett kis idő, mire megvoltak azok az emberek, a biztos pontok, akikre lehet támaszkodnia.
– Karcagon senkit sem ismertem Mészáros Feri anyukáján kívül, akivel Gyöngyösön együtt voltam káplán, így volt egy belső építkezés, ami nekem kedvesebb, hiszen az igazi lelkipásztori munka az emberekkel való foglalkozás.
Elindult az alfa kurzus, a közösségek építése, alakítása. A beiktatásomkor azzal jöttem ide, hogy családegyházat szeretnék építeni. Azaz szeretném, ha a plébánia nemcsak a pap lakrésze lenne, hanem az egész közösség háza. Örömmel tölt el, ha visszagondolok, hogy volt, amikor heti 80-100 ember jött ide, közösségek, fiatalok, imacsoport, így tényleg aktív élet kezdődött a plébánián. Aztán 2015 szeptemberében elindult a Györffy István Katolikus Általános Iskola, az megint új színt hozott, majd az óvoda építkezése kezdődött, és hála Istennek január 9-én megnyitottuk a Szent Erzsébet Óvodát, ahová folyamatosan várjuk a gyerekeket – sorolta Gulyás Zsolt, aki nehéz szívvel, sok élménnyel megy el.
Több helyen érezhettem magam családtagként, az emberek beengedtek az otthonukba, bizalmukba fogadtak, de azt gondolom, a hívek is kaptak tőlem, így kölcsönösen gazdagítottuk és erősítettük egymást. Kicsit azt is megtapasztaltam, hogy a hívek is felelősek a papjukért és fordítva. A szeretetet, támogatást, az együtt gondolkodást, az örömteli ünnepléseket, a kirándulásokat, a búcsúkat elviszem magammal.
