A csokiba és a kovászos kenyérbe is „belekóstolt” az aranykoszorús mestercukrász

Hajnit, vagy „hivatalosabb” nevén Jakobicz Józsefné Pályi Hajnalka mestercukrász cukrászmestert (nem egy a kettő – a szerző) ki ne ismerné széles e vármegyében? De minden bizonnyal jelentős számban akadnak érte és szakmájáért, keze munkájáért rajongó édesszájúak az országban és a határon túlról is.

A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara a közelmúltban aranykoszorús mestercím adományozásával ismerte el a hosszú idő óta kiemelkedően magas szakmai színvonalon, erkölcsi és szakmai példamutatással tevékenykedő helyi mesterek munkáját, szakmai életútját, akik régóta hozzájárulnak a térség gazdasági fejlődéséhez, a tanulóképzéshez és a szakmai utánpótlás neveléséhez. Ennek okán Jakobicz Józsefné Pályi Hajnalka is méltán kiérdemelte az aranykoszorús mester címet.

– kezdtük nagyon a legelején Hajnival a beszélgetést az ünnepséget követően.

– S ha már közeledünk a karácsonyhoz, szívesen felelevenítem a cukrászathoz fűződő gyermekkori élményemet. Szüleim jól feltalálták magukat a konyhában. Anyu ilyentájt házilag készített finom szaloncukrokat, de parasztember édesapám is ízletesen főzött ezt-azt. Sokat sürgölődött a tűzhely mellett, mivel az ő édesanyja korán meghalt, így muszáj volt megtanulnia a sütés-főzés tudományát is. Tulajdonképpen az ő javaslatára lettem cukrász. Azt gondolta, hogy jó lesz nekem ez a szakma. Több évtized után is azt kell mondjam, jó tanácsot adott, én pedig jól választottam – emlékezik vissza a kezdeti lépésekre Hajni.

– A tanuló éveimet Mezőtúron, a Nemzeti Szálloda és Borostyán Étteremben kezdtem, majd nem sokkal később a szolnoki termelő üzembe kerültem át, mivel a bejárás oda könnyebbnek bizonyult. Innen a diáktársaimmal együtt áthelyeztek bennünket a szolnoki Marcipán Cukrászdába, mégpedig Móra László mester keze alá, csakhogy lássuk és tapasztaljuk, hogy milyen az, ha gebinben üzemeltetnek egy cukrászdát. Mivel a tanulóéveim alatt itt megkedveltek, felajánlották, hogy maradjak. Én pedig boldogan vállaltam a munkát, mert ugyan sokat kellett dolgozni, de sokat is lehetett tanulni.

– Amikor 1979-ben megnyertem a kecskeméti Szakma Kiváló Tanulója versenyt, a díj mellé automatikusan megkaptam a szakmunkás bizonyítványt is. 

– szögezte le a friss aranykoszorús mestercukrász.

Jakobicz Józsefné Pályi Hajnalka 1984-től 1989-ig a Pelikán Szállodában dolgozott cukrászként. Több versenyen is részt vett, melyek mindegyikén dobogós helyen végzett. Majd 1988-ban Mester-szakmunkás oklevelet szerzett a fővárosban, ahol a Lőportár utcai cukrászüzemben egy Balogh nevezetű szakember volt a mentora. Ugyanebben az évben hazánkat képviselve jutott el Csehszlovákiába, ahol a legendás Dózsa Gyuri bácsi irányításával, a KGST-országok közötti versenyen, az egyenruháján viselhette a magyar nemzeti trikolort.

A vállalkozás tulajdonosa Hajnit 1989-ben elcsábította a Széchenyi lakótelepen akkor épült Kauri Cukrászdába cukrászvezetőnek, majd egy év múlva kinevezték üzletvezetőnek. Közel húsz éves ott-tartózkodása alatt mindvégig felügyelte és irányította a szakmunkás-tanulók szakmai gyakorlatát. A tulajdonos egy családi tragédiája okán, húsz év után vált meg a Kauritól. Nem sokat bánkódott, szakoktatóként 2009 óta dolgozik a szolnoki Sipos Orbán Szakiskolában, ahol a szárnyai alatt több tanuló, köztük számos hátrányos helyzetű fiatal szabadult fel szakmunkásként.

Mindeközben folyamatosan képezte magát. Hazai és nemzetközi tanfolyamokon, kurzusokon vett részt, ahol olasz, német és francia mesterektől tanulhatott, de kilépett addigi cukrászati „komfortzónájából”, és elsajátította, kitanulta a csokoládé- és bonbonkészítés, továbbá a karamell- és virágcukor-készítés, mézeskalács-díszítés fortélyait is. Legutóbb pedig Szabadfi Szabolcs, „Szabi a pék” kovászos kenyérsütő kurzusait látogatva hasznosít egy új gasztronómiai ágat a maga, illetve diákjai számára.

Jakobicz Józsefné Pályi Hajnalka – aki 2017-től az Auguste Escoffier Tanítványai Lovagrendnek is tagja – nyughatatlan természete a hivatástudatából, illetve tanítványai iránti szeretetéből adódik.