Tiszapüspöki, ahol könnyedén feloldódhatunk a természetben – galériával

Nyár van. Vagy lesz. Vagy volt. Ki tudja, milyen évszakok jönnek? Hogy a természet is végképp megbolondul-e az ember után. Vagy az embertől. Az elmúlt hetekben is: mintha tavaszban jártunk volna bokáig, térdig. Megy az ember az utcán, napsütés, kamaszszelek, s valami tavaszillat. Ha ilyen a tél, milyen lesz a nyár? Azt mondják, sok lesz a szúnyog. A tiszai vidékeken például. És vajon mennyire lesz vad a kánikula? Hőségrekordok dőlnek?

A tiszapüspöki szabadstand. A fák, a folyó, a part. Az emberek.

A természet. Mennyire fel tudtam benne oldódni régen! A gyerekkorban. Elheverni fűben, fára mászni, zörgő avart taposni, és télen is, hóban és fagyban erdőt járni, a közeli legelő befagyott tócsáin sinkózni (ezt a szót sokan nem ismerik, a gép is aláhúzza: csúszkálni) társakkal vagy egyedül.

S mennyire megváltozott minden! Valamikor még bemerészkedtem a vízbe tiszai szabadstrandokon, a Holt-Tiszában is sokat úsztam. Még a fiaimmal is kimentünk néha.

Ma már nem kívánkozom a természetbe. Illetve kívánkozom, de félek. Félek a kullancstól, attól, hogy szennyezett a víz, hogy bőrrákot okoz a nap, hogy belelépek valami üvegszilánkba vagy rozsdás vasdarabba a parton vagy a vízben. Na jó, mindez az én hülyeségem!

Nézem fotón a tiszapüspöki partot, a nyár örömeit, s arra gondolok, milyen jó lenne még mindig önfeledten otthon lenni a természetben.