Sok egykori dolgozóját is visszavette a Ganz újra megnyitott szolnoki üzeme

Köszöntőbeszédében Gál Gergely, a Ganz Transzformátor- és Villamos Forgógépgyártó Kft. ügyvezetője arról számolt be, hogy az új, magyar érdekeltségű tulajdonosi kör ismét nyereségessé tette a Ganz műveket, amelynek következtében sikerült kivásárolniuk és újraindítaniuk a cég szolnoki gyárát.

A társaság anyavállalata által 2021-ben visszavásárolt szolnoki telephelyen a transzformátorokhoz szükséges külső acélszerkezeteket gyártják majd a Ganz Transzformátor- és Villamos Forgógépgyártó Kft. tápiószelei trafói számára. Az összességében 3,8 millió euró értékű fejlesztés hamarosan hatvan dolgozónak ad munkát, de már jelenleg is negyvenöt munkahelyet teremtett. Sokan a 2019-ben bezárt szolnoki üzem egykori munkatársaiként tértek vissza a Kőrösi úti telephelyre.

Dr. Kállai Mária országgyűlési képviselő – elsősorban az ő lobbitevékenységének köszönhető a szolnoki gyár újraindítása – felszólalásában 1965. június 30-ra emlékeztette a gyár-újraindító beszédének hallgatóságát. A Ganz szolnoki üzeme ugyanis közel hatvan éves múltra tekint vissza, amelyet évtizedekig a város és a térség, sőt, az ország egyik legprofitálóbb vállalatának tartottak. Megköszönte a dolgozóknak, hogy többen visszatérő munkavállalók, akiknek már a szülei is ebben a gyárban tevékenykedtek.

– Én 1974-ben szakmunkásként kezdtem itt a munkát – szólaltattuk meg a most 64 esztendős Gulyás Mihályt, aki ma már a sokadik képzése után villamos-gépkezelőként dolgozik.

– Számomra nem volt kérdés, hogy visszajöjjek ide dolgozni, hiszen nekem ez a második otthonom – jelezte kötödését a régi-új munkahelyéhez a tapasztalt szakember.

– Én egy évvel korábban kezdtem itt a munkát, mint Gulyás Misi kollégám – mondta a szintén 64 esztendős Gajdos József. E két régi szaktárs a legrégebbi munkaerője a szolnoki üzemnek. 

– Nekem már a szüleim is itt dolgoztak 1965-től. Amikor nyári diákmunkára kellett mennem, anyának és apának teljesen természetes volt, hogy maguk mellé vegyenek, mondván, itt legalább szem előtt vagyok. Így váltam ipari tanulóvá 1973-ban, ennek pedig már éppen ötven esztendeje. Jövőre elérem a nyugdíjkorhatárt, de őszntén mondom, nem szívesen válnék meg a Ganztól. Úgy gondolom, itt maradok, s végzem a dolgom mindaddig, amíg csak bírom. Mihez kezdenék otthon, enélkül!? – mutat körbe a tágas „vasas” üzemcsarnokon Gajdos József.

– Mérhetetlen öröm, hogy a város egy közel hatvan éves vállalata megint működőképes – beszélt minderről Szalay Ferenc polgármester a dolgozói állománynak, Fejér Andor alpolgármester társaságában.

– Sajnálatos volt harminc éve, hogy olyan jól prosperáló ipari nagyvállalatok, mint a cukorgyár, a papírgyár, a Mezőgép, a kenyérgyár, a bútorgyár és lehetne hosszasan sorolni Szolnok üzemeit, sorra zárták be kapuikat. Ezt jelentette a privatizáció, a nem lokálpatrióta hazai, de főleg a külföldi tulajdonosok érdeke. Nagy köszönet mindazoknak, akik újra magyar kézbe adták a Ganz műveket, és óriási hála, hogy Szolnokon újra termelhet és munkát biztosíthat a régi és az új munkásoknak a Ganz Transzformátor- és Villamos Forgógépgyártó Kft. trafóház gyártó üzeme.