Sergő, pampuska, piszke és társai – így beszélünk mi

Alig akad olyan tájegység az országban, amelynek ne lenne egy külön kis „nyelve”, olyan szavak, kifejezések, amiket csak az ott élők értenek.

A teljesség igénye nélkül mi körbekérdezősködtünk egy kicsit, vajon nálunk mi a helyzet, mely szavaink hallatán értetlenkednek a nem helyiek.

Az egres például örök vita tárgya, kinek pöszméte, köszméte, nálunk többnyire csak piszke, bár van, aki azon is meglepődik, hogy az egrest hívják másképpen is.

Ha egy jászságinak azt mondjuk sámli, tuti, hogy tudja, egy kis támla nélküli székről beszélünk, másnak viszont ez nem olyan egyértelmű.  Ugyanígy az sem, hogy a pityóka, az a burgonya szeretne lenni, a kalamáris pedig ceruza.

Mikor azt mondjuk ebédre pampuska volt, máshol lehet, hogy nagy szemekkel néznek ránk, pedig csak fánkról van szó. Nekünk a kamra spájz, na jó, esetleg spejz, a körhinta pedig leginkább sergő. Ja, a libikóka néha csak lipityóka, a növény pedig zsendül – vagyis fejlődik, ugye.

És a szotyit Ön is szokta mucimagnak hívni? Mert bizony ez a kifejezés is felénk használatos.

A sort hosszan folytathatnánk, és abban is biztosak vagyunk, hogy olvasóink is ismernek olyan kifejezéseket, amik csak térségünkben „divatosak”, máshol másképp használják. Ha Ön is tud ilyet, ne habozzon, írjon nekünk a [email protected] email címre, örömmel fogadjuk.

Borítókép: illusztráció

Forrás: Shutterstock