Példaértékű munkájáért neves kitüntetést kapott a szolnoki iskola igazgatónője

– A diploma megszerzése után a Kertvárosi Általános Iskolában dolgoztam, egészen az intézmény bezárásáig. Oda elsősorban jómódú családok gyerekei jártak, a szülők aktív részesei voltak a mindennapjainknak. Itt már egészen más környezet fogadott – mesél a kezdetekről Oláhné Kanyó Andrea, a Szent Tamás Görögkatolikus Óvoda és Iskola kitüntetett intézményvezetője.

– Az évek során egyre több halmozottan hátrányos helyzetű tanulónk lett. Nagyon jó kollégák vettek körül, sokat segítettek. Törekedtem arra, hogy minél inkább megtaláljam a gyerekekkel a hangot. Úgy gondolom, ez sikerült. Erre visszaigazolás volt az, hogy visszajártak hozzám a gyerekek a nyolcadik osztály elvégzése után is – mondja büszkén az igazgatónő.

Pedig az itteni pedagógusok dolga igen összetett. A Szent Tamás Görögkatolikus Általános Iskolába a város leg­hátrányosabb helyzetű gyer­mekei járnak, összesen kilencvenöten.

– A családokkal való kapcsolattartás óriási feladat. Azt, hogy elfogadtassuk a szülőkkel, hogy a tanulásnak és a tudásnak mekkora értéke van. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy segítsük a gyerekek továbbtanulását.

– Ez minden évben százszázalékosan megvalósul, mégis vannak olyan gyerekek, akik abbahagyják a középiskolát, akár a hiányzások, akár a családi körülmények miatt. Ez igazából fájó – számol be tapasz­talatairól, ám a nehézségeken túl rengeteg pozitívumról is beszél.

– Tavaly adtunk át egy sószobát és egy szép udvari játszóteret, hogy a szabadidőt a gyerekek hasznosan tölthessék. A sószobát pedig azért építettük, hogy az egészségüket óvjuk, hiszen erre az otthoni körülmények nem mindig megfelelőek. Szakmai siker, hogy kollégáim a pedagógus­minősítéseken rendre száz százalék körüli teljesítményt érnek el.

– Két olyan gyerekünk van, aki már főiskolás, egyikük műszakin tanul, másikuk tanárnak készül. Nagy hangsúlyt fektetünk az egyházi nevelés mellett a nemzeti hagyományok ápolására, emellett a roma identitás megőrzésére is. Fontos cél, hogy ezeknek a gyerekeknek, akár óvodások, akár iskolások, legyen egy hely, ahová szeretnek járni, ahol családias légkörben nevelődhetnek… – teszi hozzá.

Fontos számukra az elfogadás

– A díj számomra nagy meglepetés volt. Jó érzéssel töltött el, hogy egykori intézményvezetőm, Kovács Sándorné, aki engem erre a díjra felterjesztett, alkalmasnak talált erre. Attól is boldog voltam, hogy amikor a kollégáim megtudták, őszinte szívvel örültek neki, hiszen mindannyian úgy éreztük, hogy ez nekünk, a munkánknak szól.

– A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek nevelésével, oktatásával most már két évtizede foglalkozom, és úgy gondolom, hogy ehhez nagyon nagy el­hivatottság kell. Ahhoz, hogy valaki képes legyen a másságot elfogadni. Akik velem dolgoznak, kollégák, ebben mindenféle tekintetben támogatnak, velem együtt tesznek azért, hogy ezeknek a gyerekeknek jobb sorsuk legyen – mondja Oláhné Kanyó Andrea az elismerésről.