Vajon népszerű lesz még valaha a falusi létforma?

Eladó! – olvasom kicsin és romoson, nagyon és díszesen, régin és félkészen, de szinte minden második ház ablakán, kerítésén a feliratot. A konkrét helyszín mindegy, a kis lélekszámú, valaha szebb napokat látott, de most csendes megyei falvak jellemzője a szomorú látvány.

Molnar-Révész Erika

Pedig abban a kis romosban például a faluban köztiszteletben álló Gizi néni élt. Négy éve távozott az élők sorából, azóta áll üresen egykor gondosan fehérre meszelt háza. A vakolat ma már csak nyomokban fedezhető fel a tornácos épületen, az egykori rózsabokor helyét ma méteres gaz veri fel. Eladó. Már régóta.

Ahogy nem sokkal mellette Szabóéké. Elköltöztek. A családfő a városban kapott munkát, így mentek. Asszonyostól, gyerekestől. Kiürült a falu, mely valaha egy óvó, védő közösség volt.

A rendszerváltás után hirtelen az ország vidéki részeire szakadó kilátástalanság megtette hatását. Ma már szinte visszafordíthatatlannak tűnik a folyamat.

Próbálkozások vannak, legutóbb például a Magyar Falvak Program, melynek része, hogy az ötezer fő alatti kistelepüléseken emelik a csok igényelhető összegét. Célja, hogy a falusi létforma népszerűvé váljon, és ne járjon az életszínvonal csökkenésével.

Bízom benne, hogy ez csak az első lépés. Nem biztos ugyanis, hogy ehhez elég egy épület megvásárlása, azt fenn is kell tartani. Nem beszélve a megfelelő infrastruktúráról és a kilátásokról, melyet a falusi létforma tartogatna az oda költözőnek.

Már ha van jövőképe az illetőnek, hogy valóban gyarapodjon és ne lezülljön a település. Akkor talán Gizi néni és Szabóék háza is újra, a régi fényében tündökölhet majd.