2018.10.30. 12:45
Ez több mint egy tánccsoport, ez egy második család
Libbent a több réteg szoknya, egyszerre koppantak a karaktercipők a művelődési ház parkettázott próbatermében. Örökre az emlékembe vésődött a szatmári verbunkos dallama, „fent hangsúlyos” jellegzetes táncát ugyanis orrvérzésig gyakoroltuk a dráma tagozat első évében.
Nagy ünnep volt, amikor egy-egy alkalommal profik mutatták meg, valójában hogy néznek ki ezek a tájvidékre jellemző táncok. Nem volt egy összetartó osztályunk, a tinédzserkorú leányok minden intrikája, rosszindulata benne volt a levegőben tanítási napokon.
A széthúzás viszont azonnal megszűnt, amikor versenyre mentünk, akkor mindenki egyként vett részt a produkcióban, és ha kis időre is, de együtt örültünk az elért sikereknek.
A néptánctanárunk ugyanis több volt, mint oktató, lelkileg is törődött velünk. Csapatot kovácsolt a széthúzó klikkekből, mert tudta, e nélkül nem megy. Ahhoz, hogy a testek egymásra hangolódva, együtt mozogjanak a táncban, a lelkeknek is együtt kell működniük.
A hétvégi országos néptáncversenyen taroló törökszentmiklósi „Ezerjó” Néptáncegyüttes megkérdezett tagjai és a szülők is azt mondták, ez több, mint egy tánccsoport, ez egy második család. Tagjai összetartanak, együtt „izzadnak”, de együtt örülnek a sikernek is. Együtt töltik a szabadidejüket, és időtálló szép emlékeket hoznak létre a közösség erejével. Mert a hétvégén átélt pillanatokat biztosan nem felejtik el. Örök kapocs a hagyomány nevében: ezt is jelentheti a népi tánc.
