Nem szabad alábecsülnünk az alföldi borokat

– Akárhogy is nézzük, a Kunsági borvidék hazánk legnagyobb borvidéke a maga huszonkétezer hektárjával – hangsúlyozza László Imre, a Cibakháza–Tiszaföldvár-Homok Szőlőtermelőinek és Borkedvelőinek Egyesület elnöke.

– Hamarosan itt van Márton napja, november 11-e, amikor hagyomány szerint asztalra kerülnek az új borok. Idén azonban jóval hamarabb lehet megkóstolni az idei nedűket. Az irsai szőlőből készült borok és a rosék már mind készen vannak – mondja az elnök.

Cibakháza környékén a kései szüretelésű kövidinka a legnépszerűbb fajta. Bár a régiek úgy tartották, hogy akkor kell szüretelni, amikor megcsípi a dér, sok helyen már fel is dolgozták a gyümölcsöt. A szokatlanul meleg április miatt gyakorlatilag két héttel korábban történt és történik minden, mint ahogy azt megszokhatták a szőlősgazdák, borászok.

– A sok napsütés és kevés csapadék miatt a szőlő cukorfoka idén a megszokottnál magasabb lett. Ez magasabb alkoholtartalmat eredményez, viszont a savak ilyenkor gyengébbek a szokásosnál – magyarázza László Imre a korán jött nyár kettős hatását.

A tiszakürti Tálas László hegybíró úgy fogalmaz, valóban ellentmondásos esztendő volt az idei. A szőlőtermést a fent említettek miatt „csúcs évjáratnak” nem lehet tekinteni, de nem is a gyengék között fogják emlegetni a borászok. A legfurcsább a nagyon korai szüret volt.

– Én egy hete szedtem le a késői érésű kövidinkát, de úgy érzem, két nappal így is elkéstem vele. Még annál is korábban kellett volna – vélekedik a hegybíró, aki szerint az, hogy egy bor nem savas, nem feltétlenül rossz. Ízlés kérdése.

Szombati Máté borász Cserkeszőlő környékén gazdálkodik. Kékfrankost öt, cserszegi fűszerest másfél, zala gyöngyét hat, kövidinkát egy, zöld veltelínit pedig fél hektáron termel. Ez utóbbi osztrák fajta, a német ajkú vendégek miatt készítenek ebből bort.

Szombati Máté hangsúlyozza: az alföldi borok nem testesek, így egy-egy vörösbor nem tud ringbe szállni egy neves borversenyen.

Ellenben a rosék általában jól sikerülnek, finomak, a megméretéseken szépen teljesítenek. Az alföldi borokat egyébként leginkább helyben értékesítik (a német turisták rajonganak a kunsági borokért), de sok palack egészen Erdélyig utazik.

Hogy sikert valóban el lehet érni a tiszazugi borokkal, példa erre Barcza Gábor tiszaföldvári kis borászata. A szakember évről évre benevez boraival a különböző versenyekre – egyre jobb eredménnyel. Ahogy mondta, a cserszegi fűszerese már készen van, csakúgy, mint a rosé, mely kékfrankosból készült. A vörösbora erjedésben van, a kövidinkát viszont még csak a hétvégén szüretelik.

– A borversenyek januárban kezdődnek, de Márton napján már leülünk mi, borászok egy asztalhoz, hogy megkóstoljuk egymás borait. Alig várom! – árulja el Barcza Gábor.

Már csak a Tiszazugban készítenek bort

Tálas László hegybíró szerint megyénkben kevés bort készítenek: gyakorlatilag csak a Tiszazugban, de ott is csak öt kis borászat működik. Az arrafelé megtermelt többi hatvanezer mázsa szőlőt Bács megyébe viszik feldolgozni. Régebben még Jászberény környékén voltak szép szőlőbirtokok, de lassan ott is megszűnik e gyümölcs termelése.

Tálas Lászlót arról is faggatjuk, mi lett azokkal a szőlőtermesztő gazdákkal, akik egy hónapja még nem tudták, hogy kinek adják el szőlőiket. Nem akadt ugyanis sokáig felvásárlója a szőlőknek.

– Végül ötven forint körüli áron vették meg a gazdáktól a kövidinkát. Húsz éve volt ilyen alacsony az ár... – mondja Tálas László, aki szerint értékválság tapasztalható az egész ágazatban. Előrejelzések szerint idén 3,8 millió hektoliter bor készül Magyarországon, szemben az eddigi 2,5 millió hektoliterrel. Nagy kérdés, lesz-e erre a mennyiségre vevő.

A termelők azt gyanítják, a kevés felvásárló megbeszéli, ki, milyen áron veszi át a termelőtől a szőlőt, így csikarva ki a legalacsonyabb árat. Bár létezik érdekképviselete a gazdáknak, de az sajnos alig-alig működik. A szakemberek úgy vélik, a következő esztendőkben borválsággal néz majd szembe az ágazat.