Nem akarnak fájó emlékeket idézni, elmarad a karácsonyi műsor

Andalító karácsonyi muzsika szól Szolnok egyik terén, emberek jönnek-mennek, vásárolnak, beszélgetnek vagy éppen forralt boroznak az ilyenkor szokásos vásár színes forgatagában. János fázósan húzza össze magán kopottas kabátját, miközben az egyik, árakat jelző táblához hajol, majd lemondó arccal arrébb lép.

– Nem szeretem az ünnepeket – mondja határozottan. – Nemcsak az emlékek miatt, azért is, mert olyankor üresek az utcák. Mindenki a családjával van otthon, a boltok pedig zárva tartanak, ilyenkor oda sem lehet behúzódni, mint egy sima hétköznap. A szállóra pedig nem szívesen megyek, mert előfordul, hogy veszekednek – meséli.

Néhány méterre az egyik üzlet előtt amputált lábú férfi ül. Mankói a falnak támasztva állnak, a földön műanyag pohár jelzi, segítséget kér. Vígh István egyik lábát öt éve egy baleset miatt kellett levágni combból, azóta nincs munkája.

Összesen ötvenkilencezer forintból él, melyből huszonötezret visz el az albérlet. Évek óta nincs karácsonyfája, nem telik rá.

– Egyik nap olyan mint a másik… Nekem az az ünnep, ha van mit ennem, ha meg tudom venni a kenyeret meg a szalonnát. Vagy fa, vagy kenyér – tárja szét a karját.

Azt meséli, volt, hogy egy sátorban, egyedül töltötte a karácsonyt, hiszen élt hajléktalanként is. Most egy barátja jön el hozzá látogatóba, így idén legalább nem lesz magányos az ünnep, és már ez is nagy öröm.

– Van egy lányom, de évek óta nem láttam, Budapesten él. Azért nem keresem, mert nem szeretném, ha megtudná, mi történt velem – mutat csonkolt lábára, majd kifakad.

– Sokan azt hiszik, nekem könnyű itt kéregetni és hogy nem ég a bőr a képemről… De! Ég! De mit tegyek? Menjek lopni?

Míg beszélgetünk, legalább hárman dobnak aprót az előtte álló műanyag pohárba, egy kávézóból kilépő fiatal nő pedig egy pohár forró csokit nyom a kezébe.

– Ilyenkor, ünnepek táján adakozóbbak az emberek, volt olyan már, hogy valaki egy tízezrest tett a pohárba – mondja hitetlenkedve. István azt is elárulja, hogy hobbija az olvasás, sorstársaival gyakran cserélgetnek könyveket. Így ha éppen egyedül töltötte az ünnepet, ez jelentette számára a menekülést.

– Karácsonykor ünnepi ebéddel látjuk vendégül az ügyfeleinket itt, a nappali melegedőben – ezt már Dabisné Zsoldos Mónika, a Humán Szolgáltató Központ hajléktalansegítő szolgálatának vezetője mondja. A központ munkatársai igyekeznek különlegessé tenni ezeket a napokat az ügyfeleik számára.

– A szállón is lesz egy ünnepi ebéd, kimondottan huszonnegyedikén, szenteste napján, akkor hatvan ügyfelet látunk majd vendégül. De természetesen a karácsony minden napján, a hosszú hétvégén is biztosítunk szolgáltatásokat nekik – teszi hozzá.

– A Prizma úti telephelyen most csak néhányan vannak. Páran tévét néznek, mások ruhákat hoznak-visznek a szépen felszerelt és tiszta mosókonyhában, és olyanok is, akik az itt kapott ételt fogyasztják az étkezőhelyiségben.

– Idén nem lesz ünnepi műsor – mondja a szolgálatvezető. – Azt láttuk, hogy picit megviseli az ügyfeleket. Egy-egy dal vagy vers emlékeket idéz, és sebeket tép fel, ezt pedig nem biztos, hogy ilyen tömegesen egy ilyen nagyon mozgalmas napon tudunk kezelni.

– Ezért arra gondoltunk, hogy maradjon csak az ünnepi ebéd, és aki úgy érzi, szeretne beszélgetni, annak biztosítjuk, hogy le tudjon ülni a szociális munkásokkal, akik meghallgatják őt…

Délután négytől este tízig kint vannak a városban

– Az utcai szociális munkásaink minden nap délután négy órától este tízig kint vannak a városban, megpróbálnak meleg teát, takarót és meleg ruhát vinni az ügyfeleknek.

– Azoknak, akik semmiképpen nem hajlandóak bejönni valamelyik intézményünkbe. Jelenleg Szolnokon ilyenek legalább tízen-tizenöten vannak – mondja Dabisné Zsoldos Mónika, a Humán Szolgáltató Központ hajléktalansegítő szolgálatának vezetője.

Hangsúlyozta, november elsejétől plusz tizenegy férőhelyen fogadják a fedélnélkülieket, így aki szállást szeretne, el tudják helyezni.

– Jelenleg az éjjeli menedékhelyünk huszonhét férőhellyel, telt házzal üzemel. Az átmeneti szállónkon is többen laknak, az időszakos férőhelyeket pedig változó számban veszik igénybe.

– A nappali melegedő negyven férőhelyes, ide naponta negyvenkettő-negyvennégy fő jön be, itt is tudunk forró teát adni, illetve egy pályázat keretében meleg, kiegészítő étkeztetést biztosítunk – tette hozzá a szolgálatvezető.