Aranydiplomát kapott a Hetényi egykori főorvosa

– Polgári családba születtem, de tabáninak vallom magam – mesél emlékeiről is az aranyokleveles, 2010 óta nyugalmazott osztályvezető főorvos.

– Édesapám ismert ügyvéd és bankár volt Szolnokon, édesanyám pedig Alcser-lány, a város Zagyva-parti neves Alcser-féle kékfestő üzeme, majd mosodaműhelye tulajdonosának leszármazottja. Felmenőim és magam gyökerei a Tabán 13. számú házig nyúlnak, illetve jelenlegi lakóhelyemhez, az Arany János, valaha Oskola utca 19. számú házig, ahol 1944-ben világra jöttem, Juhász Pál szülészorvos jóvoltából.

– Itt lakott egyébként Hild Viktor régész, aki gyakorta itt fogadta tudós barátait, köztük Móra Ferencet is. A katonavárosi székelykapus lakóház 1902 és 1903 között épült, amelyet a tulajdonosa maga tervezett, jelezve Erdélyhez, Kolozsvárhoz és Kalotaszeghez kötődő emlékeit. Hild Viktor 1929-ben elhunyt, az özvegytől pedig ’30-ban apám vette meg az épületet, mintegy nászajándékként, hiszen ebben az évben házasodtak össze édesanyámmal – mondja a március 7-én 75 éves orvos, aki atyai ágról egészen 1750-ig vezetheti vissza tősgyökeres szolnoki családfájának ágait.

– Amikor gyerek voltam, nem volt tapasztalható osztálykülönbség a tabáni munkáscsaládok és a Jókai–Arany–Dózsa utcai polgári famíliák lurkói között. Ez még akkor is így volt igaz, hogy nekem több lehetőségem volt eljárni a Kádár Cukrászdába süteményezni. Együtt játszottunk, együtt nőttünk fel, együtt voltunk koszosak, együtt majszoltuk a zsíroskenyeret, és akik még élnek köztünk, ma is jóbarátokként tiszteljük egymást – emlékszik vissza a gyerekkorára „Miska”.

– A közeli, Sipos téri iskolába, az úgynevezett „Tabáni Műegyetemen” tanultam, majd, mint az apám is, a Verseghy gimnáziumban. Anyám egyébként a Varga Katalin gimnáziumban, az egykori Bánffy Katalin leánylíceumban tanult. Apámtól az észt, anyámtól a jó lelket, a humanitást örököltem. A gimnáziumi évek értelmes közegben, gyorsan teltek el. Jófejű és szorgalmas tanuló voltam, matekból, fizikából és biológiából egyaránt az országos tanulmányi versenyeken harmadik helyezést értem el. Nem is kellett volna e tárgyakból érettségiznem, de elmentem, tételt húztam és kiválóra vizsgáztam. Apám kérdezte tőlem: „No, mi szeretnél lenni édesfiam?” Mondom neki: „Ügyvéd nem! Orvos akarok lenni, és magam kívánok megbirkózni az élettel!” „Ez dicséretes és érthető. Akkor a harc eldőlt, én pedig támogatlak az utadon fiam!”, mondta, s ez a megértés jólesett nekem.

– A jó tanulmányi eredményeim miatt felvételi nélkül kerültem be a megjelölt, akkori József Attila Tudományegyetemre. Őszintén és büszkén mondom, hogy amit tudást a Verseghyben kaptam, java részt abból építkeztem az egyetemen. Azonnal egy 17 tagú tanulócsapat vezetőjének választottak. És már első évfolyamosként felvettem idehaza a munkát. Jelentkeztem a szolnoki kórházba és amikor a tanulmányi szünetekben hazajöttem, ott dolgoztam. Beteghordóként, segédként a gipszelős és a boncmester mellett.

– Majd amikor a summa cum laude diplomámat 1968. szeptember 7-én kézhez kaptam, jelentkeztem a kórházban, és szeptember 12-én már dr. Bogdándy György sebészeti osztályán kinevezett orvos voltam. Én sehol máshol nem dolgoztam az életemben, csak és kizárólag a Hetényi Géza kórházban. Két munkahelyem volt tehát: a Hetényiben az első és az utolsó – jelzi hivatásához és munkahelyéhez kötődő hűségét is Sebestyén Mihály. Akinek nevéhez kötődik a sürgősségi osztály meghonosítása hazánkban.

– A kórházszövetség tagjaként a ’70-es évek elején Turkuban jártam. Az ottani kórházban már akkor gyakorlat volt az egykapus rendszer. Az akutbetegeket egy osztályon fogadják, s a gyors diagnózis felállítása után arra az osztályra irányítják, ahol ellátják. Ez a rendszer tehermentesíti az összes osztályt. Amikor hazajöttem, kezdeményeztem a sürgősségi osztály felállítását a Hetényiben. 1976-tól 32 éven keresztül voltam a Hetényi sürgősségijének osztályvezető főorvosa. Kezdetben országos novum volt – idézi fel emlékeit a főorvos.

Elmondása szerint hazánk kórházaiban a sürgősségi osztályok elterjedését a szolnoki Tóth Ferenc (ma vitéz Szathmári József) utcai háromemeletes lakóházban 1976. november 2-án történt, 13 ember halálát okozó gázrobbanás váltotta ki. A tragédia helyszínét, illetve az egészségügyi ellátás gyorsaságát megtekintette Czinege Lajos honvédelmi miniszter is, aki elégedett volt a látottakkal, s a történtek után szinte azonnal nyíltak meg a sürgősségi osztályok országszerte.

A sebészet és a sürgősségi mellett Sebestyén Mihálynak egyéb orvosszakmai pályafutása is volt. Sportorvosa volt, egészen pontosan 42 évig a Szolnoki MTE majd MÁV-MTE labdarúgó-szakosztályának, egyidőben és később pedig 15 évig az Olajbányász, illetve a MOL Kézilabda Klubbal is, valamint 9 esztendeig a megyei Büntetés-végrehajtási Intézet börtönorvosaként is volt szerződése.

A megyei közgyűlés 2004-ben orvosigazgatónak nevezte ki a Hetényibe, amelynek átmenetileg főigazgatója lett. Szakmai útjai során bejárta egész Európát, az Egyesült Államokban több alkalommal megfordult Los Angelesben és Chicagóban, 34 orvosi világkongresszuson tartott előadást, több nyelven 181 tudományos publikációja van, számos szakmai szervezet vezető tisztségviselője.

Sebestyén Mihály manapság a barátaival a világot utazza be. Ha meghívják, elmegy a helyi közéleti eseményekre, ha nem, akkor otthonában figyeli a nagyvilág történéseit. Szakmai elismerései a többszörös Kiváló Dolgozó, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, az Érdemes Orvos, a Kiváló Orvos, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Nagydíj, a BVI-elismerés, a Pro Sanite-díj, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje és a Kálmándi Mihály-díj.

– Miután felnőtt koromtól fogva a gyógyítás volt a munkám és a hobbim, és az emberek voltak az elsők, így számomra az volt a legnagyobb elismerés, amikor a Kálmándi-díj átadásakor odalépett hozzám egy fiatalember: „Édesanyám és édesapám betegek, nem tudtak eljönni e jeles alkalomra. Az ő és az én köszönetemet mondom el. Én voltam az a kisfiú, akit 1971-ben bélelzáródással műtött meg és tartott azáltal életben”. Én pedig nem tudtam szólni, csak sírni és sírni. Az életnek, egy pályafutásnak az ilyen pillanatok a legnagyobb sikerei – szögezte le Sebestyén Mihály, aki manapság emlékiratain dolgozik. Mihály fia gyógyszerész lett, Katalin lánya környezetmérnök. Két unokája van.