Múzeumi bölcsőben ringatták el a szüntelenül síró kisbabát

– Régóta várnak már rám? Elnézést a késésért… – fogadott szívélyesen a városi múzeum előtt Györe Tibor. Kisvártatva a kiállítótér felé vettük az irányt.

Az intézmény tárlatvezetőjével nem sokkal később már egy hosszú lépcsőn indultunk el az emeletre. S amolyan jó „vendéglátó” módjára vezetőnk már a két szint között mesélésbe kezdett. Merthogy e falak között bizony bőven van miről!

A cipészemlékektől a míves, faragott ládákon át egészen a mángorlóig rengeteg tárgy esett utunkba, mégsem a régmúlt idők szakmáihoz kötődő tárgyak ragadták meg a figyelmünket. Egy múlt századeleji dívány mellett ugyanis ott pompázott egy szépen megformált bölcső…

– Tudni kell, hogy ­többféle bölcső is létezik. Ez az állványos például az egyik típusa ezeknek – magyarázta a régi darab mellett állva. Miután megtudtuk, ez az itteni nagyjából hetvenéves lehet.

– Érdekességét pedig az adja, hogy ringatáskor meg sem próbálták meggátolni a nyikorgását, azaz nem zsírozták meg a fémelemeket. Méghozzá azért, mert a csikorgás egy idő után álomba ringatta a kisbabát – tette hozzá.

Így történt ez akkor is, amikor egy család érkezett a múzeumba. Tárlatvezetés közben a szülők egyszer csak szabadkozni kezdtek, majd elnézést kértek, hogy kisgyermekük nem tudja abbahagyni a sírást.

– Nem tudtak mit csinálni a babával. Ám akkor azt mondtuk nekik, nincsen semmi baj, máris kerítünk egy lópokrócot, és betakarjuk a kicsit. Ezután felajánlottuk, hogy próbálják ki a régi bölcsőt, hátha elalszik benne a gyermek. Hát éppen ez történt… – emlékezett vissza a tárlatvezető.

– Addig a család többi tagját én kalauzoltam a múzeumban. Persze néhány perccel később utánunk jött az édesanya, s halkan azt suttogta, „képzeljétek, elaludt a baba”. Az apa elámulva csak annyit kérdezett, hol pihent el végül az apróság. Mindjárt meg is felelt rá az anyuka: hol máshol! Abban a régi bölcsőben! – idézte fel a néhány évvel ezelőtti történetet Györe Tibor.

S hozzáfűzte, a féltve őrzött múzeumi darabnak hála a kiállítótér valamennyi érdekességét bemutathatta a vidéki családnak, akik búcsúzóul fotón is megörökítették a muzeális faemlékben alvó kisgyermeket.

Városi tárgyakat mutatnak be

Györe Tibor arról is beszámolt, Abonyból származik a kiállítás különleges bölcsője. A múzeum raktárában ezenfelül számos más bölcsőféléből is akad egy-egy darab. Ezek zömét pedig helyi családoktól kapta meg az intézmény, amikor már nem volt szükség rájuk. Ugyanakkor nemcsak ez a faemlék, hanem a múzeum összes darabja a városból került ide.

– Alapszabály nálunk, hogy a kiállítóhelynek van egy meghatározott gyűjtési területe. Esetünkben ez Abony belső és külső területeit jelenti. Más településekről azért nem gyűjtünk, mert azok az emlékek nem kötődnek hozzánk – összegezte szavait Györe Tibor.