Hatvan éve működik a tiszavárkonyi általános iskola

A nyitó rendezvényen a tanulók színpadi jelenetben idézték meg névadójuk szellemét, a programok között szerepelt generációs tanár-diák találkozó, iskolatörténeti vetélkedő, múltat idéző lovagi torna, emlékfutás, sőt a záró rendezvényen emléktáblát is avattak.

– Bár jelenlegi iskolánk a 60. évfordulóját ünnepli, krónikánk azonban a 18. század közepéig nyúlik vissza, hiszen ekkor egy tanító már tanított Várkonyban. A település lakossága, vezetése az iskola pedagógusai az 1900-as évektől erős hittel és sok munkával mindig arra törekedtek, hogy Várkonynak saját arculatú önálló iskolája legyen.

– A tiszavárkonyi iskola pedagógusai évtizedek óta olyan iskolai élet kialakítására törekszenek, ahol a gyermek szabadnak érzi magát, de nem magára hagyatottnak, ahol a nevelői hatás a pedagógus és a gyermek személyes kapcsolatából ered – emelte ki Balogné Csak Terézia intézményvezető a hétfői nyitó rendezvényen, ahol dr. Kállai Mária országgyűlési képviselő és Szutorisz-Szügyi Csongor tankerületi igazgató is méltatta az iskolában folyó munkát.

1996-ban az iskola felvette Endre Király nevét, névadójukról a gyerekek az ünnepi műsorban egy kosztümös színpadi jelenettel emlékeztek meg.

Egykori tanulók és pedagógusok is segítettek a múlt szellemének megidézésében: generációs tanár-diák találkozón osztották meg emlékeiket a mai ifjúsággal és érdeklőd felnőttekkel.

A jeles eseményre Mácsai Béla, az iskola első igazgatója is ellátogatott.

– Amikor 1954-ben idekerültem 26 évesen, én voltam a megye legfiatalabb igazgatója. Gyereknek néztek – árulta el hírportálunknak. – Tanítói képesítésem volt, utolsó évesként akkor végeztem levelezőn a matematika-fizika szakot. Nyolcan voltunk, és 6 tanulócsoportot oktattunk.

– Volt összesen 4 tantermünk, abból kettő szükségtanterem, az egykori református iskola lakásának udvarán. A másik kettő a korábbi katolikus iskola tanterme volt. A mostani iskola megépítésére azért került sor, mert életveszélyessé váltak a tantermek, közben a tanulók létszáma is gyarapodott.

– Úgy kellett „taposnunk” a megyénél, míg végül megkönyörültek rajtunk, megkezdődhetett az építkezés. Szerencsénk volt: a várkonyi építésvezető sutyiban minden kívánságunkat teljesítette. Négy terem épült, de hatot csináltunk belőle. Ekkortól kezdődött meg a délelőtti tanítás – idézte fel a kezdetek, megosztva egy sztorit is.

– Az építkezés nem volt zökkenőmentes. Az avatás előtt odajött hozzám a művezető, hogy baj van, nem készült ez a tetőszerkezet a veszprémi építőgépgyárban. Mondtam, miért nem szólt, ott a főmérnök a sógorom. Telefonáltam szerdán, szombaton délután pótkocsis teherautóval személyesen hozta el a tetőszerkezetet! – mesélte nevetve.

Szép emlékeket őriz az iskoláról többek között Bíróné Telek Mária is, aki az 1964-65-ös tanévben volt végzős a várkonyi suliban. Mint mondta, szerettek ide járni, számos szakkör is működött a filmezéstől a bélyeggyűjtésen át varró- és főzőszakkörig. Úgy érzi, nekik szebb gyerekkoruk volt a mostaniaknál.

Fejes-Tóth Ernőné 1971-ben kezdett az iskolában dolgozni, élelmezésvezető volt. Gyerekként pedig az iskolapadot koptatta, majd az ő gyermekei is itt szívták magukba a tudást.

Emlegeti, hogy akkoriban a környező tanyavilágból érkezettekkel együtt vagy 250 tanulója volt az intézményben. Mára nagyon megfogyatkozott a létszám, és a gyerekek is nagyon mások.

A régi emlékeket tárgyi valójukban is igyekezett a tantestület megőrizni. A 60 év történetének összegyűjtése közösségi összefogást igénylő nagy feladat volt. De végül megszülethetett az iskola jubileumi emlékkönyve, az iskolai tornateremben pedig régi fotókban állítottak össze faliújságot, ahol ki-ki kedvére böngészhette a múlt emlékeit.