Nőnapi körkép: „a nő csak egy férfi mellett lehet igazi nő”

Az, hogy valaki nőnek születik, már a fogantatás pillanatában eldől. Később válunk azonban igazán nővé. Hogy mégis milyenné, az sok mindentől függ.

Attól például, milyen családi (anyai) mintát látunk, miként nevelnek bennünket a szüleink, hogyan alakul az első szerelem... „Jól” nőnek lenni úgy tűnik, egy hosszú tanulási folyamat eredménye.

Érdekes megismerni a legkülönbözőbb korú hölgyek véleményét e témáról, és meglátni, hogyan érünk be mi, nők, és hogyan válunk egyre teljesebbé nőiségünkben.

Fodor Izabella fiatal kutató, Cserkeszőlő (16)

– Egy nő kedves, lelkiismeretes és gondoskodó. Nőnek lenni nem könnyű feladat, erre már én magam is rájöttem. Egyszer megkérdezték tőlem, miben vagyunk másabbak, többek, mint a férfiak.

– Szerintem abban, hogy több dolgot tudunk végezni egyszerre. Sokkal jobb hosszú távú memóriával rendelkezünk, és bármennyire is nem úgy tűnik, de erősebbek vagyunk a férfiaknál.

– Talán ezért tudunk helytállni szinte minden területen, legyen az suli vagy munkahely. És persze..., mi hozzuk világra az utódokat, aminél szebb dolog – úgy gondolom és egyben remélem is – nem létezhet.

Fazekas Enikő, Rákócziújfalu korábbi jegyzője (27)

– A nőknek folyamatos kihívásokkal, változásokkal, feladatokkal szükséges szembenéznünk. A nők legcsodálatosabb ajándékának azt gondolom, hogy a nők képesek életet adni egy életnek.

– Viszont nagyon nehéz zsonglőrködni a család, a magánélet és az önmegvalósítás között. Ebben megtalálni az egyensúlyt, olykor lehetetlen küldetésnek érzem.

– Az élethez való pozitív hozzáállás az, ami minden nehézségen átsegít, és már eddig is átsegített.

Szabó Renáta pedagógus, Szolnok (36)

– Anya, feleség, munkatárs, háziasszony. Néha kezdek belefáradni abba, hogy minden szerepben megfeleljek. Lehet, hogy nem is kell?

– Néha szeretnék elvonulni pár napra, csak egyedül, ahol kipihenném magam. De valószínűleg már a második napon hiányoznának az égetnivaló gyerekeim.

– Felgyorsult világunkban túl sok feladata van egy nőnek. Ha néhány terhet le tudnánk rakni, sokkal boldogabb lenne az életünk. És szerintem a családunké is…

Orsolya, Szolnok (44)

– Elváltam, a lányomat egyedül nevelem. Csalódásként éltem meg azt, hogy a volt férjem mellett nem tudtam igazi nő lenni. Talán túl sokat kívántam tőle?

– Szerettem volna, ha miután megeszi a vacsorát, amit főztem, néha megdicséri azt. Ha esetenként kimondja, hogy csinos vagyok és eszébe jut, mikor van a házassági évfordulónk.

– Persze, nem ezért lett vége a kapcsolatunknak, de igen, ez is egy ok volt. Én még mindig hiszem, hogy talán akad a világon egy olyan férfi, akinek (és akiért) be tudom bizonyítani, hogy olyan nő vagyok, aki vad és szenvedélyes, de óvó és otthont adó is.

Sebők Tünde Nívó díjas fényképész (közel az ötvenhez)

– Az én szerelmem nemrégiben toppant be az életembe. Akkor jött, amikor már feladtam. Pont olyan, amilyenre mindig is vágytam.

– Talán azért voltam sokáig egyedül, mert nem alkudtam meg. Ez a szerelem jött és mindent vitt. De ez (talán a korunkból adódóan) már sokkal tudatosabb, mint a korábbiak voltak, és igazából rólunk szól.

– A férjem, akivel pár hete házasodtunk össze, annyira a társam, hogy arra is képes voltam, hogy elköltözzek érte Budakalászra. Én, aki majdnem az egész életemet Szolnokon éltem le, és el sem tudtam volna képzelni máshol…! A nő csak egy férfi mellett lehet igazi nő.

Fekete Angéla, Szolnok (56)

– Azért jobb nőnek lenni, mert jobb adni, mint kapni. Egy nő képes a családjáért, a gyerekeiért és a férjéért meghozni mindazt az „áldozatot”, amiért nehéz nőnek lenni.

– Valahol olvastam, hogy egy férfi felépíti a házat, de a nő teremt otthont belőle. Amikor kisiskolás voltam, azt gondoltam, hogy 2020-ban már biztosan valahol a Holdon él majd csak néhány ezer ember, és robotok dolgoznak majd minden munkaterületen.

– Ezzel szemben hétmilliárd ember él a Földön, rengetegen zombiként, mobiltelefonnal a kezükben, és ugyan nagyon is vágynak a tiszta érzésekre, a sírig tartó szerelemre, de fogalmuk sincs, hogyan kellene ahhoz megfelelően viselkedniük a párjukkal.

– Ebben a lehetetlen helyzetben embernek maradni, sőt, a nehezebbik oldalon nőként élni – kimondhatatlanul nehéz.

Dr. Simon Éva gyermek-orvos, Szolnok (60)

– Azt hiszem, hatéves korom óta vagyok tudatában a nőiségemnek. (Akkor voltam először szerelmes, és ez nagyon komoly érzelem volt, ma is emlékszem rá.) Azóta is meg nem szűnő vágy, hogy szeretnék tetszeni, és ez nem változik, bár nemrég ünnepeltem a hatvanadik születésnapomat.

– Természetesen a modern élet nem kis kihívás elé állít bennünket, nőket. Sok fronton küzdünk, de bevallottan, vagy nem, az tesz bennünket boldoggá, ha van kihez hazamenni. Egyensúlyozunk a munka, az anyaság, a háztartás nehéz akadálypályáján.

– Néha elbukunk, (kibukunk?) és úgy érezzük, valahol mindig lemaradásban vagyunk, aztán Isten segítségével valahogy mégis helyrebillen minden. Most, hogy a fiaim már felnőttek és az erőm még tart, több az a bizonyos „énidő”, belefér pár kedvtelés, utazás, túrázás, olvasás, filmklub, tánc.

– Igen, öt éve társastáncot tanulunk a férjemmel, aki nevetve mesélte, hogy egy „férfitársa” csodálkozva megkérdezte: „az asszonnyal???” Na és természetesen ott van az új szerelem, az unoka!

– Az interneten láttam valamelyik híres amerikai színésznőtől egy idézetet, ami nagyon megtetszett: „Öregkoromban nem fiatal szeretnék lenni, hanem boldog”. Ehhez tartom magam én is.

Faragóné Ónody Ágnes, Nagyrév (hatvanas)

– Negyvenkét évig voltam férjnél. Két éve élek egyedül, gyakorlom megtalálni ebben is a szépet. Elmúlt a gyász, túlélni kell, itt a lányom és az unokám, segítünk egymásnak. Szeretek nőnek lenni!

– Élni is nagyon. Nem vagyok magányos, néptáncolok és filmforgatásokra járok, mint statiszta. Mai napig fontosnak tartom, hogy az ember szeresse önmagát, járjon nyitott szemmel, fejlődjön.

– Az ember lánya legyen igényes magára, érezze jól magát a bőrében, mert ettől van kisugárzása. Legyen egyéniség, legyen szenvedélyes! Az én korosztályom kevés nőtagja látszik boldognak.

– Talán mert egy rossz párkapcsolatban ragadt... igaz a mondás: egy nő a férfitől nő!

Gyáfrásné Czapkó Éva nagymama, Besenyszög

– Édesanyának lenni a legszebb dolog a világon, nagymamaszerepet betölteni pedig felemelő érzés! Nagyon nehéz elfogadni, hogy kirepültek a családi fészekből és külföldön élik az életüket.

– Pedig de sok ilyen van manapság körülöttünk...! Mégis, ha segíteni, felügyelni kell az unokára, akkor rám, nagymamára bizony nagy szükség van. És ez így van jól.

– Minden kornak megvan a maga női szépsége. Először a szerelem, majd az anyaság, végül a nagymamaság. Ettől csodálatos dolog nőnek lenni!