Egy megmentett szobor újjászületésének történetét mesélte el

– Régóta foglalkoztat egy, a társasházunk falában levő fülke hasznosítása – kezdte beszélgetésünket Szalóki István, miközben a dolgozószobája asztalán levő domborműtöredéket és agyag Szent István-fejet nézegettem.

– Nem tudom, mire szánta tervezője, de már korábban arra gondoltam, egyszer jó lenne ott elhelyezni egy képzőművészeti alkotást. Elképzelésemmel már évekkel ezelőtt kikértem a közgyűlés hozzájárulását, s a sors is hamar kezemre játszott. Ősszel, amikor a Múzeum Baráti Kör tagjaival látogatást tettünk a művésztelepi ásatásnál, többen észrevettünk egy törmelékhalmot, amiben érdekességeket sejtettünk.

– Találtam is benne három tárgyat, egy törött kerámia domborművet, egy István király szobor makettjét – mutatta az előttem levő alkotásokat, és végül egy sérült gipsz női fejet.

Miután Simon Ferenc szobrászművész atyai jó barátja volt, jól ismerte a stílusát, két darabban azonnal meglátta, hogy az ő keze munkája.

– Számos alkalommal látogattam meg őt a műtermében, kiállítást is szerveztünk neki az egykori MOL Galériában, így nem hagyhattam veszni a műveit. Magamhoz vettem őket, mielőtt a szeméttelepre kerültek volna. Többi, bizonyára értékesebbnek tartott alkotásáról az illetékesek gondoskodtak, de ezek ott hányódtak, s nekem nagy erkölcsi értékkel bírtak.

A házigazda azt is elmondta, hogy a töredékek megtalálása után engedélyt is kapott a művész jogutódaitól, dr. Simon Magdolnától és ifj. Simon Ferenctől a szobor általa elképzelt hasznosítására. Beszélgetés közben kiértünk a falfülkéhez, ahol egy bronzhatású, tipikusan Simon Ferenc női fej tekintett ránk.

– Modellje ismeretlen, nem családtagja után mintázta a művész. Kőből faragott változata látható az egyik albumomban, annak előtanulmánya lehetett – mutatta be a ház új „lakóját” Szalóki István.

– Egyébként, ahol állunk, szintén nevezetesnek tekinthető hely. Gyakran itt húzta meg magát a seprűjével, vekkerórájával Kukuja, a város azóta elhunyt ismert figurája is. Nos, amikor többek között hazahoztam a sérült gipszfejet, munkához fogtam. Kifestettem a falfülkét, csináltam ide egy téglatalapzatot, rajta gravírozott tájékoztató táblával.

– Közben gipsszel kijavítottam a fej sérüléseit, a bronzszínű bevonatot pedig Pogány Gábor benő szobrászművész segítségével sikerült elkészíteni. Április 24-én avattuk fel és adtam át a társasháznak az újjászületett alkotást, amiről a Szoljon.hu is tudósított – zárta rögtönzött tárlatlátogatásunkat dr. Szalóki István.

Füstbe ment az emlékmű terve

Kevéssé ismert, hogy a történelem fintora miatt lettünk szegényebbek egy Simon Ferenc-alkotással. Dr. Cseh Géza főlevéltáros kutatásai szerint a szolnoki Famunkás emlékmű helyén eredetileg a Szolnok térségében elesett román katonák emlékművét akarták felállítani. Elkészítésére Simon Ferenc szobrászművészt kérték fel, de a Központi Bizottság törölte a megbízást.

Rájöttek, hogy egy többszörösen zászlót cserélt alakulatról van szó. Románia 1944. augusztus 23-án állt át a németek oldaláról az oroszokhoz. Katonái így kerültek szembe az októberben Szolnoktól indult német és magyar ellentámadással, amitől sokkolva Platon Chirnoagá tábornok és emberei újra átálltak a német oldalra. Ott folytatták tovább a háborút. Ennek tudatában került le a napirendről a nekik szentelt emlékmű terve...