Nem könnyű, de csoda szép feladat nevelőszülőnek lenni

– Nem is sejtettem, hogy én leszek az egyik díjazott. Amikor megláttam az ünnepségen a nevelt gyermekeimet, azon csodálkoztam, hogyan tudták úgy elhozni őket Szolnokra, hogy én ezt nem vettem észre?! Hiszen én a férjemmel utaztam ide! – csodálkozik Rácz Zoltánné.

Karolina jelenleg hat gyermeket nevel, három sajátja mellett. Mivel a sajátok már felnőttek, így a figyelem nagyobb része most a kicsikre összpontosul.

– Az elmúlt évek alatt adtam már két nevelt gyermeket örökbe, de adtam már haza is, ezt úgy mondjuk, „hazagondoztam” őket. Nem könnyű feladat ez, de csoda szép! Látni, ahogy fejlődnek a kezeim között, ahogy nyiladozik az értelmük... Szeretetet nem csak én adok, nagyon sokat kapok is tőlük. Jönnek, átölelnek, odabújnak hozzám...

Karolina már tíz éve dolgozik nevelőanyukaként. A „legelső” gyerekei két-három évesek voltak, amikor hozzá kerültek, ma már tinédzserek.

– Nem szeretném őket elengedni. Ha lehet, örökbe fogadnám, annyira a szívemhez nőttek – súgja meg az anyuka, akinek volt kitől tanulnia ezt a hivatást: édesanyja is nevelőszülő volt, maga is nevelt gyermekek között nőtt fel.

A másik díjazott, Suha Józsefné családjában sem ismeretlen a nevelőszülőség, az örökbefogadás. Ágnes édesanyja is nevelőszülő volt, most már lánya is az, fia pedig most fogad örökbe egy gyermeket. Ági hatvankettő éves, a legelső gyermek 2004-ben került hozzá, azóta tizenhat(!) fiatalt gondozott vagy még mindig teszi azt.

– Mindig nagy családra vágytam. De nehezen adatott meg a két saját gyermek is, ezért úgy gondoltam, ily’ módon bővítem ki családunkat. Nagy lakásunk van Jászfelsőszentgyörgyön, tizenhat helyiséges! Ott aztán bőven elférünk!

A legelső három testvér – akiknek a Suha család lett a „pótcsalád” – már kiröpült, de még mindig vissza-vissza járnak. Mai napig segíti Ági őket, ha gondjuk van, visszautaznak anyuhoz – mert így szólítják őt –, hogy tanácsot kérjenek tőle.

– Három gyermek pedig már külföldön van, de szinte naponta hívnak, mi van velük, mi van velem. Tudják, minek tanulnak? Az egyik séfnek, a másik óvónőnek, a harmadik meg filozófusnak! – emeli fel ujját nem kis büszkeséggel az idei Nevelőszülői Díj – másik birtokosa.

Az ünnepségen a szakszolgálat igazgatója, Mikolyné Kozma Rozália elmondta, azokat a nevelőszülőket díjazták, akik régebb óta dolgoznak példamutatóan nevelőszülőként. Ágnes és Karolina munkája elismerésre méltó. Mint ahogy minden nevelőszülő munkája az, hiszen ők az év minden napján, a nap huszonnégy órájában dolgoznak.

Az igazgató úgy véli, a nevelőszülők minőségi munkát végeznek. Bizonyíték erre az a statisztika, mely szerint a tartósan nevelőszülőknél cseperedő fiatalok ténylegesen megállják a helyüket az iskolában és később a munka világában is.

Százéves hagyomány

Megyénkben több mint százéves hagyománya van a nevelőcsaládokban történő gondozásnak. 1910. december 31-én az akkori vármegye tizenhat gyermektelepén 2877 fiatal élt. Ezen időszaktól számítható megyénk nevelőszülői múltja.

A nevelőszülői hálózatban ellátottak száma ma 356 fő, akik 119 családban nevelkednek, harmincnyolc településen. Gyermekotthonokban csaknem háromszáz fiatalt helyeztek el.

A 2003-ban alapított Nevelőszülői Díjat kétévente ítélik oda.