Afrikai gyermekeken is segít a „Trabis” kalandor

A Budapest–Bamako Rally szinte már hagyományos útnak számít Zsolték számára. Az izgalmas versenynek persze igazán nemes céljai is vannak. A futam egyúttal kiemelkedő karitatív eseménynek számít, így a csapatok ajándékokkal, adományokkal felszerelkezve vágnak neki a kilométereknek. A Geonauták csapata szintén minden évben eleget tesz ennek a feltételnek, sőt, arra is volt már példa, hogy a versenytől függetlenül jótékonykodtak.

– Egy saját szervezésű útnak vágtunk neki az egyik barátommal 2017-ben. Tunézián haladtunk keresztül, teljesen nomád körülmények között éltünk. Az egymillió csillagos éjszaka fogalma itt valódi értelmet nyer... – meséli a kalandor.

A Trabant – mint mindig – természetesen most is kiválóan teljesített. Nem mellesleg olyan helyszínekre juttatta utasait, ahol igazán nehéz körülmények között élő embereken segíthettek. Zsolt úgy gondolja, némiképp sorszerű út volt ez. Bár akkor éppen szervezettől függetlenül szállítottak adományokat, rendszámuk az egyik alapítvány mozaikbetűiből állt.

Tavaly ismét nekivágtak a Budapest–Bamako-ralinak, melyen társa egy vállalkozó kedvű szegedi kertész volt. A Gambia fővárosáig, Banjulig tartó túra végén partnere hazarepült. Ám Zsolt még maradt, méghozzá fontos teendők miatt. Új társával, dr. Bitó Klára sürgősségi doktornővel helyi közösségeket, kórházakat látogattak. Ezeken a helyszíneken elképzelhetetlen körülményekkel találkoztak. Gyógyszerekkel, eszközökkel segítették az itteni embereket.

– Jártunk egy halászfaluban, ahol csak férfiak élnek. Náluk még elsősegélynyújtó pont sem volt, nemhogy orvosi ellátás! Az egyik nagyobb város közkórházában is jártunk. Náluk szintén hagytunk kötszereket, gyógyszereket, hiszen a felszereltsége meg sem közelíti egy európai intézmény szintjét – idézi fel Zsolt.

A kalandornak a környezetvédelem is szívügye, így a szemétgazdálkodás kérdésköre szintén foglalkoztatja őt az utak során. Az említett túrán nagyjából tízezer kilométer után találkoztak először hulladéktárolóval. Útközben néha lehetett zsákokat látni, ám az volt a jellemző, hogy a falvak különböző pontjain felgyűlve áll a szemét. Így nem csoda, hogy a higiéniai problémák állandósultak a területeken. Ráadásul a legkülönbözőbb kórokozókat bogarak és rovarok is terjesztik. Hogyan kezelik mindezt az utak során? A világjáró Trabantos válasza egyszerű.

– Kurázsi kell hozzá, az biztos! Természetesen vannak kötelező védőoltások, melyek nélkül nem is utazhatnánk, ezek egy részét igazolni szükséges. Ilyen például a sárgaláz. Azonban én például nem szedem a malária elleni gyógyszert, hiszen ha a fertőzött szúnyog megcsíp, akkor magam is fertőzötté válok, tehát akkor már mindegy. A pirulák nagy része csak a tüntetek enyhítését segíti, gyógyítani nem képes.

Arra a kérdésre pedig, hogy a rovarokkal szemben hogyan védekeznek az utak során, a tapasztalt sofőr csak annyit felel:

„Kirázzuk őket a papucsból!”

A férfi eddig még minden kalandról kiváló egészségi állapotban tért haza. A félelmet nem ismeri, küldetéstudata ennél sokkal erősebb motiváló erő. Ez hajtja előre a kiismerhetetlen tájakon is. Ezért is vágott neki újra Nyugat-Afrikának. Mivel páratlan évben nem rendeznek Bamakót, Zsolt és a Geonauták saját szervezéssel indultak útnak. Ez pedig azért érdekes, mert a verseny alatt valahogy mindig érkezik segítség útközben. Az útvonalat már sokan ismerik, így a legtöbb szituációban van kire számítani. Az új kalandot tehát teljesen az égiekre bízták.

– Bár Jules Verne regényéből kiindulva mi nem nyolcvan nap alatt, és nem a világ körül jártunk, ám két kontinenst és kilenc országot érintve harmincezer kilométert tettünk meg a Trabanttal.

„Természetesen ennek az útnak is egyetlen fő célja volt: segíteni.”

A túra közepén csatlakozott Zsoltékhoz az egyik segélyszervezet két kamionból álló „karavánja”is. Iskolaszereket, könyveket, számítástechnikai felszereléseket vittek. Mivel a sofőrök nem beszélték a helyi nyelvet, a szervezet munkatársai pedig repülőgéppel utaztak a helyszínre, Zsolt navigálta a kamionokat Bamakóig.

– Kialakult már egyfajta helyismeret, ráadásul tudok franciául, így kísértem őket a célig.

A férfi azt vallja, hogy nem pénzt, hanem lehetőséget kell adományozni. A szervezet, amellyel együttműködik, szintén ebben hisz. Olyan tehetséges gyerekeket támogatnak, akik életkörülmények miatt nem tudnak tanulni, pedig a képességeik lehetővé tennék. A családok sokszor a háromezer forintnak megfelelő havi tandíjat sem képesek előteremteni. Szponzorok és segítő szándékú emberek vállalják ennek a költségeit, emellett személyre szóló tárgyakkal, felajánlásokkal is segítik őket.

– Az említett úton ezeket is kiosztottuk. Látni a hálát a könnyes szemekben és az igazi mosolyt az arcokon, azt hiszem, ezért éri meg csinálni az egészet

Napfénnyel melegítik a vizet a tisztálkodáshoz

Az utak során hálózsákban, a szabad ég alatt hajtják álomra a fejüket. A tisztálkodás lehetősége a körülményektől függ: ha lagúnák közelében vagy az óceánnál járnak, a hűs habokban mártóznak meg. Egyébként kannákban melegítenek vizet, a napfény erejével. A Trabantot minden szükséges eszközzel felszerelik: haspáncél, csörlő, ciklonszűrő, napelem is megtalálható az „extrák” között. Csak a klíma hiányzik, ám a tető nyitható. A világjáró Trabant elképesztő kalandjairól Zsolt könyvet is írt.