Szerények, de adakozóak napjaink lovagjai

Még a pünkösdi, csíksomlyói zarándoklat előtt, az összmagyarság találkozójára induló vitéz lovag, Szerencsés Sándor nagypriorral beszélgettünk arról, mi a feladata egy XXI. századi lovagnak.

– Elöljáróban, a Szent György Lovagrend a legrégebbi, Európa első, a pápa jóváhagyásával alapított királyi lovagrendje, hiszen a korábban alakultak mind egyházi alapításúak voltak. A Szent György Lovagrendet 1326. április 24-én, Szent György napján alapította Károly Róbert király, ötven lovag feleskettetésével, akik testőrségének tagjaivá lettek.

– A rend statátumát Károly Róbert király, Boleszló esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében hozták nyilvánosságra, azóta képezi a lovagrend Visegrád ezeréves történelmi örökségét. A Szent György Lovagrend törvényes fennállása azóta sem szűnt meg.

– A kommunista rendszerbeli nyugvásából a rendszerváltozást követően szerveződött újjá. Rendi alkotmányát a régi szellemben, de a XX. század végi követelményeknek megfelelően újraalkották, innentől kezdve lehetnek női tagjai, „lovagdámái” a rendnek – adott történelmi útmutatót is a nagyprior.

Lényegében nem sokat változtak a feladatok és az erények sem az eltelt nyolcszáz esztendő alatt. Egykoron a lovagok világi és egyházi szolgálatot is elláttak.

A lovagi tornákon ők adták a király kíséretét, és óvták az udvartartás szereplőinek biztonságát, mindemellett őrizték a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát. A kereszténység védelmezése továbbra is szent kötelesség. Csakúgy, mint a gyengék, a nők, az özvegyek és árvák védelme.

– Az egykori erényeknek ma is igyekszünk megfelelni. Ezek a magyar nemzeti eszmék és értékek védelme, a bátorság, a bölcsesség, a jótékonyság, az udvariasság, a nemes beszéd, a jólöltözöttség, a nagylelkűség, az igazságosság, a bátorság és a bőkezűség. És persze a szerénység – vallják a modern kori lovagok.

Ez utóbbi jellemvonás valóban illik a Szent György Lovagrend tagjaira. Akárcsak a többi, a Jász-Nagykun-Szolnok, illetve a Békés megyei nagypriorátus is a jótékonykodásban jár az élen. Az eleve elrendeltség okán, de azért is, mert a megyénkbeli nagypriorátus a rend karitatív tagozatába szerveződött.

– A Szent György Lovagrend tagjai egyénenként és csoportban szervezetten is adakoznak, jótékonykodnak, ám mindezt nem azért teszik, hogy nyilvánosságot kapjanak, hanem, mert ez a belső szívbéli és lelki indíttatásuk – magyarázta küldetésüket is Szerencsés Sándor.