Közösen sütött kenyeret testvértelepülésével Kétpó

– Nevetlenfalu már tavaly csatlakozott a Magyarok Kenyere Programhoz. Ez idén sem volt másképp, ennek okán látogattunk el hozzájuk. Búzát és egyéb felajánlásokat vittünk – mesélte Keresztes Péter Pál, Kétpó polgármestere.

– A helyi gazdák összefogtak, búzát gyűjtöttek, amelyből lisztet őröltek. Egy részét ebben a formában adták tovább, de sültek kenyerek is, amelyek árvaházakhoz, iskolákhoz kerültek.

– A jelképes búzaösszeöntés alkalmával a helyi gazdák révén és az általunk gyűjtött szemeket egyesítettük. Különleges, emelkedett hangulatú hagyomány ez, amelynek igen nagy jelentősége van. Az aranyló búzát egyszerre öntjük ki a takaros, magyar szalagos zsákokból egy közös újba – részletezte.

Az eseményt népi énekek, szavalók és beszédek színesítik. Az ünnepély után a települést képviselő tizenkét tagú társaság útja Tiszacsomára vezetett. Itt szintén a jótékonyság jegyében vettek részt a Csomai Hagyományőrző Fesztiválon.

A helyi néptáncosok és énekesek műsorai mellett a lecsófőző versenyt is nagy érdeklődés övezte. A csapatok az elkészült finomságokat jelképes összegekért árulták, az így szerzett bevételt pedig a helyi önkormányzat kezelésére bízták. A felajánlás a gyermekek számára jelenti a legnagyobb segítséget. Az iskolai étkeztetést és a tanszerek bővítését támogatják belőle.

– Nagy büszkeség, hogy a főztünkkel két díjat is bezsebelhettünk! Nemcsak a legfinomabb étel címét kaptuk meg, de a legjobb tálalás díját is elnyertük – részletezte mosolyogva. Az ínycsiklandó fogást egy cipóba töltötték, amelynek levágták a tetejét és kiszedték a belsejét.

– Nem is csoda, ha a látvány magáért beszélt. A kétpói csapat egyébként maga is illő gúnyát öltött, így valódi betyárok módjára őrizték a bogrács tüzét. A nap zárásaként magyarországi előadók szórakoztatták a közönséget.

Hagyománnyá vált

A Magyarok Kenyere Program egy jótékonysági megmozdu­lás, amely határon belüli és túli közösségeket fűz össze. A Kárpát-medence magyarlakta területeiről felajánlásként búzát küldenek a gazdák, amelyek liszt vagy kenyér formájában jutnak el a rászorulókhoz. Különleges mozzanata az, amikor a különböző településekről érkező, jelképes mennyiségű búzát ünnepélyesen egyesítik.

Legenda lengi körül a névadást

Nevetlenfalu története a régi időkig nyúlik vissza. Az 1300-as évekbeli krónikákban még Gyakfalva néven szerepelt. Ki tudja miért, idővel a „gyak” előtag helyett a „döf” igét kezdték meghallani a fülek. A jóérzésű helyiek ezt zokon vették a kétértelmű jelentése miatt.

A felháborodás elterjedt, a megnevezés szégyen tárgyát képezte. Így, ha egy odavalósit a származása felől kérdeztek, inkább a Nevetlenfalut adta válaszul. Legendás az a történet is, amelyet a település névváltásának eredeteként tartanak számon.

Egy arrafelé lovagló, délceg kapitány kérdezte egy onnan érkező leánytól, hogy „Honnan jő?”. A tűzről pattant menyecske azt felelte, hogy bizony annak a helynek nincs neve. Az akkori főispánhoz is eljutott a hír, aki így eltörölte a régi megnevezést. A települést pedig az 1700-as évek óta Nevet­lenfalunak hívják.