A megye turisztikai értéke lett a cserkei csipkeház

A 2007 óta működő, Révész Márta saját munkáit bemutató Csipkeház és Bemutatóterem kapta idén a Jász-Nagykun-Szolnok megye Turisztikai értéke kitüntető címet.

A bemutatóteremben a mai lakáskultúrában használható textileket, öltözékeket és kiegészítőket tekinthetnek meg.

– A csipkeház olyan hely, ahol a mindennapi élethez találnak inspirációt a látogatók. Minden vendéget körbevezetek, elmesélem a történetet, válaszolok a kérdésekre, és ha igény van, akár ki is próbálhatják a csipkeverést – hangsúlyozta Révész Márta, aki mesélt a kezdetekről is.

– Első munkáimat 1989-ben zsűriztettem, a beküldött vert csipkéimet sorra a legelőkelőbb „A” minősítéssel értékelték, így két év múlva a népi iparművész címet is megkaptam. Nagyon sok munka született, amit pályázatokon díjaztak. Az itt lévő alkotások közül több is egyedülálló. A kétezres évek elején alakultak ki a nyitott műhelyek, az elv nagyon tetszett, hiszen érdekesnek találom a különféle művészeti ágakat.

– Elkészítettem egy díszmagyar ruhához tartozó kötényt. Első útja a sydney-i olimpiára vezetett, a Nemzetek Kiállítására, majd európai turné követte. Sok alkalmon vettem részt az országhatáron belül és kívül is. Az évek alatt mégis úgy döntöttem, hogy nem utaztatom többet a ruhát és egyéb munkáimat, ekkor építettük meg a csipkeházat, mint vertcsipke-bemutató termet.

A kiállításán a népi méteres csipkék, a külföldi orsók és Révész Márta kész munkái tekinthetőek meg. Látogatásunkkor a Magyarországon népszerű szoknyás orsók használatát mutatta meg a csipkekészítő. A mindennapi lakást díszítő terítők mellett menyasszonyi és egyéb ruhák is megjelennek. A kisebb, tíz-tizenkét centis terítők a minta bonyolultságától és a szál vastagságától függően huszonöt-harminc óra alatt készülnek el.

– Fontos, hogy az embernek mind a tíz ujja mozogjon, de a türelem elengedhetetlen.

Révész Márta gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt oktatja a Móga technikát saját motívumaival. Inda- és virágformákat kombinálva alkotja meg mintáit.

– A tanulási folyamat során egy kis terítő elkészül, ami a tanítványomé lehet. Később néhány mintát is kap, amiket szabadon felhasználva el tud kezdeni alkotni.

A közkézen forgó minták segítik a kezdőket az alkotás folyamataiban. Örömmel tölt el, amikor egy-egy tanítványom munkájával találkozom kiállításon vagy pályázaton.

Bemutatják

A magyar textiltörténet szerint számos csipkefajta létezik, közülük művészeti alkotásként a vert csipkét és a hungarikumként elismert halasi csipkét emeli ki a szakma. Három csipkeház van az országban: a kiskunhalasi, a balatonendrédi és a cserkeszőlői. A mai modern vert csipkék a megyebeli csipkeházban láthatóak.

Családi hagyománynak számít

Magyarországon ennek a fajta csipkének a virágkora a húszas évekre tehető. Ebben az időszakban munkálkodott Kájel Endréné és Mógáné Reguly Margit, aki az országban elterjesztette a kézműveskedés e formáját.

– Telephelyeket hoztak létre az országban, az egyik ilyet nagymamám vezette Abádszalókon. Családi hagyományként öröklődött rám a csipkekészítés. Kislányként az anyukám is belekóstolt a munkába, az első csipkémet én is négyévesen készítettem, de mivel nem kötöttem össze a szálakat, így a végén egy fonott szalag maradt, a kudarc miatt elfordultam tőle, csak fiatal felnőttként ültem le a párnához újra – mondta a Gránátalma-díjas vertcsipke-készítő népi iparművész.