Grúziában találkoztak egymással kalandoraink

– Soha nem indulunk el valamilyen nemes cél nélkül. Most éppen Zichy Mihály életútja nyomán haladunk, többek között az ő emlékszobrát koszorúztuk meg. A Trabi idáig háromezer-ötszáz kilométert futott, átmászott egy háromezer méteres hágón is – kezdte Zsolt. Hozzátette, hogy a különleges útra a neves festő, grafikus ükunokája, Csicsery-Rónay Erzsébet szintén elkísérte őt, hogy méltó módon róhassa le tiszteletét őse előtt az ország fővárosában, Tbilisziben. Társa még Bróthág János, így a háromfős csapat együtt halad a túrán. Örssel pedig, mint kiderült némi előzetes egyeztetés után sikerült találkozniuk.

– Már tudtam arról, hogy Zsolték a környéken járnak, így írtam nekik. Remek érzés magyarokkal összefutni itt! A Trabant pedig őszintén megdöbbentett. Elképesztő, hogy ugyanaz az út ezzel az autóval is simán teljesíthető! Elismerésem a „lónak és lovasainak”. Egyébként szerencsére mindenki rendben van, remélem, ez a továbbiakban szintén változatlan marad – részletezte. Néhány gondolatot Zichy Mihály ükunokája szintén megosztott a túráról.

– A táj csodás, az út kalandos és izgalmas. Mondjuk, voltak már rizikós helyzetek, de szerencsére remek sofőrökkel utazok! Hihetetlen élmény itt lenni! Grúziában talán még jobban ismerik az ükapámat, mint otthon. Szinte leírhatatlan a kedvesség, ami felém árad, amikor a helyiek megtudják, hogy kinek a leszármazottja vagyok!

A vándorok jó néhány témában cseréltek egymással praktikákat, tanácsokat. Így még felkészültebben folytathatták útjukat…