Jászberényben mesélt történeteiről Schäffer Erzsébet

Saját tapasztalataiból, találkozásaiból merített, érzelmekkel fűszerezett életmeséi arra tanítanak, hogyan lehet az életünk egy boldog utazás.

Zsúfolásig megtelt a jászberényi Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola ebédlője a népszerű írónő, Schäffer Erzsébet Vagy igazad van, vagy boldog vagy című előadására. A Jó Szó Esték sorozat őszi programján Molnárné Laki Edit, szervező köszöntötte a résztvevőket.

– Olyan hitelesen, érdekesen, érzelemgazdagon, ugyanakkor tanítva, jó irányba terelgetve, a szépet és az igazat kiemelve csak kevesen tudnak mesélni, mint Schäffer Erzsébet – méltatta az írónőt, akinek közvetlen, barátságos személyisége már az előadás kezdetén magával ragadta a közönséget. A közel két órás rendezvényen egymás után hallhattuk a lélekemelő emberi történeteket, melyek élni és érezni tanítanak.

– Hányszor, de hányszor van úgy az életünkben, hogy körömszakadtáig ragaszkodunk az igazunkhoz? – tette fel a költői kérdést Schäffer Erzsébet. És közben mindenki sérül, sebeket kapunk és sebeket adunk a vélt vagy valós igazunkért – folytatta és bölcs meséivel igazolta, hogy vagy igazad van, vagy boldog vagy. Vannak, akik könnyen elfogadják azt, ami van, míg mások, ha belefeszülnek is, ragaszkodnak az igazukhoz. Pedig olykor jobb, ha az ember nem veri az asztalt, hanem elfogadja azt, ami van.

Az írónő megfigyelte, hogy azok a népek, akik délebbre laknak tőlük, könnyebben veszik az életet és jobban tűrik azt az állapotot, ha éppen nem nekik van igazuk. – Olyan csoda helyei vannak a világnak – mondta, és Schäffer Erzsébet meséi szárnyán lélekben mi is elutaztuk többek között Debrecenbe, Mexikóba, a misztikus Keletre és a csángók világába. Ezeken a helyeken megható emberi sorsokkal, lélekrezdülésekkel találkozott.

– Az élet elkényeztetett, mert sokfelé utaztam. Mexikóban például egy tánccsoporttal jártam először. Egy igazi mexikói macsó, Pedro volt a vezetőnk. Megkértem őt, hogy szerezzen egy térképet, hogy tudjuk, hová kell mennünk. Pedro meleg öleléssel megígérte, hogy holnap hozza a térképet. Másnap reggel kérdeztem tőle, hol a térképét? Holnap biztosan hozom, felelte vidáman. De akkor sem hozta és ez így ment harminc napon át. Nem lett soha térképem, de hát így voltunk ott boldogok – idézte fel mosolyogva a mexikói emléket.

A hétköznapi emberek szívet melengető élethelyzetei az előadáson nemcsak mosolyt csaltak az arcunkra, hanem bizony könnyeket is. – Olyan könnyen nevetnek, olyan pontosan hallgatnak és sírnak, ez nagy ajándék ám – jegyezte meg az írónő. Könnyes szemmel mesélt a csángók mélyen gyökerező hitéről, népszokásairól, akiknek azért van több erejük, mert közelebb vannak a földhöz, az éghez és Istenhez. A stresszes, rohanó hétköznapok világából a Jó Szó Esten megérkeztünk oda, „Ahol Ég és Föld összeér”…